A különleges ízű póréhagymát a görögök és a rómaiak elsősorban torokra gyakorolt gyógyhatásai miatt használták: Arisztotelész a fogoly (madár) jellegzetes hangját a pórénak tulajdonította, míg a rettegett római császár, Néró komplett pórékúrát tartott azért, hogy hangja erősebb, áthatóbb legyen.
A póré Közép-Ázsiából származik, innen terjedt el a Mediterráneumban, majd a Római Birodalom révén Északnyugat-Európában. Nagy-Britanniában szintén a rómaiak honosították meg: a vállalkozás sikere annak köszönhető, hogy a póré bírta a zord albioni időjárást. A walesiek különösen kötődnek a póréhoz, olyannyira, hogy a növény egyik legősibb történelmi jelképük. Miért? Állítólag 1620-ban egy, a szászok ellen vívott csatában a walesi katonák pórét tűztek a sisakjukra, hogy a harc hevében megkülönböztessék magukat az ellenségtől. A walesi eredetű Tudor-dinasztia uralkodói Wales védőszentje, Szent Dávid napján (márc. 1-én) pedig elrendelték, hogy testőrségük szintén póréhagymával díszítse felöltőjét. Shakespeare 1599 körül írt „V. Henrik” c. drámájában is e szerényen elegáns hagyma szerepel Wales szimbólumaként.
Bár méltatlanul kevesebb figyelem irányul rá, mint a fokhagymára, a vörös- vagy a lilahagymára, a póré (Allium porrum) természetesen rendelkezik a hagymacsalád egészségmegőrző, gyulladásgátló, rákmegelőző tulajdonságaival. A termesztett póréhagyma 30 cm körüli hosszúságú, 3-5 cm szélességű, friss, tavaszias küllemű – mondjuk így – fűszernövény, melynek aromája a többi hagymáénál enyhébb, édesebb. Ételekben íze remekül érvényesül anélkül, hogy uralkodna, akár hozzávalóként pároljuk, akár főszereplőként sütjük, karamellizáljuk vagy esetleg – alternatíva a kolbásszal töltött fasírtra – az egész szálat húsba töltjük.
A póré flavonoidjai (növényi hatóanyagok) a szár felső traktusában és a növény fejében koncentrálódnak leginkább. Közöttük az egyik legértékesebb az ún. kempferol (kaempferol), mely főleg a szív- és érrendszer megerősítésében, az oxidatív stressz elleni küzdelemben fontos. A póré a fehérhagymánál több, a vörösnél némileg kevesebb kempferolt tartalmaz. Kiemelendő még folsav (B9-vitamin) tartalma, ami azonban elsősorban hőkezelés nélkül, nyersen érvényesül. Az északnyugat-európai konyha egyik kedvenc fűszernövénye mindemellett gyulladásgátló antioxidánsokban gazdag, valamint értékes K-vitamin, mangán- és rézforrás.
Igazi frissítő, tavaszi ízélményként az egyik legnépszerűbb francia receptet: pórés burgonyalevest kínálunk Olvasóinknak.
Böjti gasztro spanyol módra: tüzes, chilis fogás húsmentesen>>
(Képek: Pinterest)