A béke íze: Mandela kedvenc csirkéje

2009-től július 18-a Nelson Mandela emléknapja.

 A dél-afrikai békeharcos, apartheid-ellenes aktivista és a Dél-afrikai Köztársaság első fekete származású elnöke ezen a napon született 1918-ban, egy Mvezo nevű faluban. Apja a thembu törzs főnöke volt, Mandela azonban nyugati típusú oktatásban is részesült, bár tanulmányai nem folytak épp problémamentesen. A feketék számára fenntartott Fort Hare-i Egyetemről kizárták, mivel faji megkülönböztetés-ellenes diáktüntetéseken vett részt, később Johannesburgban sikerült befejeznie jogi tanulmányait, majd belépett az apartheid ellen küzdő ANC-be (Afrikai Nemzeti Kongresszus). Pár éven belül a mozgalom egyik vezéralakjává vált, ő és társai szervezői munkájának köszönhetően sikerült példátlan összefogásba kovácsolni az apartheid beszüntetését követelő társadalmi erőket.

1952-ben Mandela Oliver Tambóval, az ANC egyik későbbi elnökével megalapította az első feketéket segítő ügyvédi irodát Johannesburgban. Több éves szervezkedés: tüntetések, sokszor brutálisan levert rendszerellenes megmozdulások, vallatások és letartóztatások, majd az ANC gerillaakcióinak sora következett, míg az igen jelentőssé nőtt mozgalom immár vezetőjét, Nelson Mandelát 1964-ben hazaárulás, szabotázs és terrorcselekményekben való részvétel vádjával perbe fogták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A hírhedt Robben-szigeten ő volt a „466-os számú fogoly”, ahogy sokan ma is emlékeznek rá.

Börtönévei alatt Mandela második felesége, Winnie Mandela irányította az ANC-t. A világszintű társadalmi-politikai nyomás hatására 1990-ben a békeharcost végül szabadon bocsátották, 1993-ban Frederik Willem de Klerk miniszterelnökkel megosztva Nobel-békedíjat kapott az apartheid tárgyalásos felszámolásáért, majd az 1994-es választáson ő lett a Dél-afrikai Köztársaság első fekete származású elnöke – a tisztséget 1999-ig töltötte be. 27 év izoláció után így fogalmazott szabadulásáról: „Ahogy kisétáltam a cellaajtón a szabadságot jelentő kapu felé, tudtam, hogy ha a bennem lévő keserűséget és gyűlöletet nem hagyom hátra, örökre rab leszek.”

 

Mandela politikai karrierje végeztével is aktív maradt, egészen 2013-ban bekövetkezett haláláig. Sokak számára Madiba – a cím xhosza nyelven Mandela klánjának neve, mely egy 18. századi thembu törzsfőnökhöz vezethető vissza – máig a béke és az egyenlőség, az emberség és az egymás között építhető hidak megtestesítője. A nemzetközi Mandela-nap ezeknek az értékeknek és lehetőségeknek az ünnepe, ars poeticája szerint „Mandela 67 évig küdött az elnyomás ellen – mi kezdjük csupán 67 perccel, amit egymásra szánunk”. Az első Mandela-napot oktatási és művészeti rendezvényekkel, kiállításokkal, önkénteskedéssel, jótékonysági akciókkal és egy Radio City Music Hall-beli koncerttel ünnepelték a béke nagykövetének 91. születésnapján, 2009-ben. Ennek hatására az ENSZ 2009 novemberében a „Nemzetközi Mandela Napot” (Nelson Mandela International Day) hivatalos ünneppé nyilvánította.

Mandela életéről számos könyv és film született, pl. a szintén 2009-ben bemutatott „Invictus” Clint Eastwood rendezésében, Morgan Freemannel a főszerepben. Darrel Roodt filmje, a 2011-es „Winnie Mandela” c. alkotás pedig a szociális munkásból az ANC Mandela börtönbüntetése alatti vezetőjévé vált Winnie Madikizela-Mandela – Mandela második felesége – életét mutatja be.

Érthető, hogy a „Dél-afrikai nemzet atyjának” életében nem a kulináris aspektusok játszák a főszerepet, különös tekintettel a 27 börtönben töltött, nélkülözéssel, fejadagokkal, éhségsztrájkokkal tarkított évre. A szabadulás és konszolidáció után azonban Mandela népes háztartásához csatlakozott az azóta világszerte ismertté vált szakácsnő, Xoliswa Ndoyiya, aki több mint 20 évig főzött Madibára. 2013-ban Ndoyiyát Matt Tebbutt brit mesterszakács is felkérte „Dél-Afrika ízei” című, 10 részes gasztrosorozatának vendégeként, hogy ossza meg a nagyközönséggel Mandela kedvenc fogásait, melyek Ndoyiya elmondása szerint az ukutya kwasekhaya (házi konyha) kategóriájába tartoznak (Ndoyiya és Anna Trapido közös könyve: Ukutya Kwasekhaya – Tastes from Nelson Mandela’s Kitchen, azaz Nelson Mandela konyhájának ízei 2011-ben jelent meg a Real African Publishers kiadó gondozásában).

A tradicionális dél-afrikai és az indiai hatású fúziós konyha fogásain kívül Mandela asztalát a „boldog békeidőkben” harmadik felesége, a mozambiki Graça Machel – Mozambik első miniszterelnökének özvegye, aki 1998. július 18-án, Mandela 80. születésnapján ment hozzá – tengeri ételei is színesítették. Mandela második felesége, a 2018-ban elhunyt Winnie Mandela – akivel a vérzivataros időkben jöttek össze, és akitől a börtönévek után az ellenállás módját illetően kialakult nézetkülönbség eltávolította – a meghitt spagettizésekre emlékezett vissza, ha Mandela kedvenceiről faggatták. Madiba unokái ezzel szemben arra asszociálnak, hogy a világhírű nagypapa komoly rajongója volt a Frosties reggeli gabonapelyhének, amit nyugodt vasárnapokon velük együtt majszolt el.

Mandela az évek során apartheid-ellenes bajtársaival és volt börtöntársaival is tartotta a kapcsolatot, a találkozókat a beszámolók szerint rákfasírtttal, különféle kekszekkel és süteményekkel koronázták meg. Fátyol borult ekkor a sok szenvedésre és még a börtönben töltött időkből is volt mit humorral felidézni: történeteket illegálisan becsempészett indiai ragukról, görög grill nyársakról, resztelt májról és persze, kávéról.

És hogy milyen volt Mandela számára a szabadság íze 1990-ben? Egész pontosan kiadós dél-afrikai casserole (egytálétel) ízű, mivel ezzel várták a Desmond Tutu érsek házában, szabadulása alkalmából rendezett fogadáson. Az élményt pedig rumos-mazsolás fagylaltkompozícióval koronázták meg. A szabadság Mandela számára azonban egy új, grandiózus projekt kezdetét: az apartheid békés felszámolását és a demokratikus újjáalakulás sínre tételét jelentette – ami szinte lehetetlenül hangzott egy ennyi szenvedéstől, veszteségtől szétzilált országban. Ő azonban, ahogy mondta, a börtönben hagyta a gyűlöletet és az átalakulás érdekében leült tárgyalni az apartheid volt vezetőivel is. Az emberi kapcsolatépítésbe vetett hitét örökíti meg a fehér nacionalista Hendrik Frensch Verwoerd – a Dél-Afrikai Unió utolsó, 1966-ban meggyilkolt miniszterelnöke – feleségével kötött „gasztrobékéje”: a minden oldalról hatalmas felháborodást kiváltó találkozó Mandela és Betsie Verwoerd között Betsie oraniai (az apartheid utolsó éveiben a fehérek számára fenntartott dél-afrikai város) otthonában zajlott le, a „békét” pedig egy tipikus afrikáner süteménnyel, citromos-cukros szirupba pácolt koeksisterrel (egyfajta bő olajban kisütött, csavart fánk) pecsételték meg. Az első sokk után az emberek megértették: új korszak kezdődött, a Mandela által fémjelzett megbékélés és párbeszéd kora. (További infók Mandela gasztrovilágáról: Anna Trapido: Hunger for Freedom: The Story of Food in the Life of Nelson Mandela, Jacana Media, 2008).

Pár fogás Mandela kedvencei közül:

Mivel a nyár legstílusosabb desszertjéről, a semifreddóról már írtunk a www.real.hu „SzezOn” rovatában, nézzük most az egzotikus hangzású édes csirke receptjét úgy, ahogy Mandela szerette!

Hozzávalók 4-6 személyre

Megj.: vegyük figyelembe, hogy a sweet chicken emelt kalóriatartalmú, ünnepi étel

Elkészítés:

  1. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
  2. Keverjük össze az őrölt paprikát, a csirkefűszert és a fehérborsot, és jól dörzsöljük be vele a csirkedarabokat.
  3. A befűszerezett csirkét helyezzük egy mélyebb tepsibe, süssük 15 percig.
  4. Ezalatt keverjük sima szósszá a csatnit, a majonézt, a curry-fűszerkeveréket és a vizet.
  5. Vegyük ki a csirkét a sütőből, borítsuk be a szósszal.
  6. A sütő hőmérsékletét csökkentsük 160 fokra, süssük aranybarnára benne a csirkét (kb. 30 perc).
  7. Párolt rizzsel, apróra vágott, friss petrezselyemmel meghintve tálaljuk.

Ha elkészítjük az izgalmas, indiai jellegű sweet chicken-t, a Mandela által megtestesített „ubuntu” szellemében lehetőleg osszuk meg szeretteinkkel, szomszédainkkal, barátainkkal. Mandela szavaival: „A régi időkben, amikor fiatalok voltunk, egy utazónak sem kellett vizet vagy ételt kérnie, ha egy faluba ért. A falu népe mindennel ellátta, gondoskodott róla. Ez az ubuntu egyik aspektusa, de persze több formája létezik. „Ubuntu” nem jelenti azt, hogy az emberek ne keressék a szerencséjüket. A kérdés, hogy a közösség jobbítása érdekében teszik-e ezt… mert ha valaki igen, az valami igazán fontosat hozott létre.”

Ápold a barátságot, oszd meg az élményt: ínyencség a Barátság Világnapján>>

http://real.hu/szezon/22

Hűs nyári ízvarázs: semifreddo>>

http://real.hu/szezon/20

(Képek: Pinterest)