Szürke hétköznapok ellen: jöhet egy pohár puncs?

Űzzük el a vakáció utáni vágyakat: a szeptember 20-i puncs-nap (Punch Day) tökéletes alkalom arra, hogy szeretteinkkel, barátainkkal, kollégáinkkal megnyissuk az őszi szezont.

Nem is gondolnánk, hogy az ’50-es évek táncestjeinek kedvence milyen egzotikus múltra tekint vissza. Az angol „punch”-szó – melynek jelentése ütés, pofon – egyes források szerint a hindi paanch kifejezésből ered, ami „ötöt” jelent. Az ős-puncs ugyanis, amit a 17. században a Brit Kelet-indiai Társaság matrózai hoztak be Angliába, indiai ital volt és szigorúan 5 hozzávalóból: vízből, citromból, cukorból, alkoholból és teából vagy valamilyen fűszerkeverékből állt. (Vannak ugyanakkor, akik ettől eltérően a puncs elnevezést az angol puncheon-ból származtatják, ami egy, a korabeli brit hajókon alkohol szállítására használt, speciális méretű hordó jelölése volt.)

A puncs hivatalosan először egy 1632-es dokumentumban bukkan fel, ekkoriban még az ún. „wassail” típusú kompozíciók élték virágkorukat. A név eredete az óészaki ves hail-re vezethető vissza, és egy ősi, karácsonyt megelőző rítust takar, ami a következő évi cidernek (szénsavas almabor) való almatermést volt hivatott biztosítani. A wassail-puncsok erősek, bor vagy borpárlat (brandy) alapúak, forrón szolgálták fel őket. 1655-ben azonban megjelent Nagy-Britanniában a jamaikai rum és teljes mértékben magáévá tette a puncspiacot: a kikötőnegyedekben egyre-másra nyíltak a kétes hírű puncsházak, melyek aztán macskaegér-játékot űztek a rendet fenntartani igyekvő hatóságokkal évszázadokon át…

Az újvilági alapanyagoknak köszönhetően az idők során számos – főleg angolszász kötődésű – régiónak született meg a maga hivatalos puncsa, sőt, a különféle puncsok alkalomhoz is igazodtak: az angol „Cups” például piknikek, kerti partik, krikett- és teniszmeccsek kísérőitala, az amerikai Planter’s Punch a hagyomány szerint a St. Louis-i Planter’s House-ban látott napvilágot, a „Bajan”, vagyis barbadosi puncsból természetesen nem hiányozhat a szerecsendió, a mexikói „ponche”-ből pedig a mezcal vagy a tequila. Az egyik legérdekesebb verzió ugyanakkor az európai kontinens németajkú részén terjedt el „Feuerzangenbowle” néven (jelentése kb. lángüst). A látványos kompozíciót úgy készítik, hogy fűszeres forralt borral teli üstre egy rumba áztatott, meggyújtott cukorrudat fektetnek, a flambírozás révén a karamellizált cukor pedig az italba csepeg…

A puncs történetírói mindenesetre hangsúlyozzák: a hőzöngés rég kiment a divatból, egy könnyed társasági italról van szó, aminek alapja manapság sok esetben szezonális gyümölcs/gyümölcslé/gyümölcstea, ehhez társítják a hindu tradíciókat komolyan vevők a többi 4 összetevőt – akár alkoholos, akár alkoholmentes puncsról legyen szó, merthogy utóbbi is igen trendi.

Az esztétikumról még annyit, hogy ha csodás Zsolnay vagy Meissen készlettel nem is rendelkezünk, adjuk meg a módját, készítsük az italt grandiózus puncsostálban a hozzá való poharakkal, merőkanállal, kiegészítőkkel. A tálalás fontos, hiszen olyan alkalomról van szó, aminek lényege az együttlét, nem az ital maga.

 

 

 

 

 

 

 

Alkoholmentes almapuncs (kb. 20 pohárra elég):

  1. Egy nagy puncsostálba karikázzunk 2 kezeletlen héjú citromot és 3 narancsot.
  2. Öntsünk rá 1 dl frissen facsart, behűtött citromlevet,
  3. 1 liter hideg szódavizet,
  4. És 2 liter jó minőségű, behűtött almalevet.
  5. Keverjük össze, a tetejére öntsünk 2 tálca jégkockát. Rögtön tálaljuk, hogy ne veszítsen szénsavasságából (ha előre elkészítjük, tegyük hűtőbe, a szódavizet és a jégkockát csak tálalásnál keverjük bele).

Tipp: tálalhatjuk úgy, hogy minden pohárba 1 fahéjrudat és 1 karika narancsot/citromot teszünk.

Almás-gyömbéres alkoholos puncs (kb. 25 pohár)

  1. Egy nagy puncsostálba karikázzunk 2 kezeletlen héjú citromot és 3 narancsot.
  2. Dobjunk rá 6-7 rúd fahéjat.
  3. Öntsünk a tálba 4 liter cidert (szénsavas almabor),
  4. 2 dl frissen facsart, behűtött narancslevet,
  5. És 8 bögre (2,5 dl-es), hideg gyömbérsört.
  6. 2 tálca jégkockával fejezzük be.

Citruskarikákkal, fahéjrudakkal – opcionálisan csillagánizzsal, citromfűvel, almakarikákkal – kínáljuk.

Ápold a barátságot, oszd meg az élményt fokhagymás-fűszeres „barátkenyérrel”>>

Élet szenvedéllyel, vörös szőlővel>>

Barackkal boldogabb a világ!>>

 

 (Képek: Pinterest)