Ha karnevál, akkor Velence: 2020-ban február 8-án veszi kezdetét a világhírű fiesta, mely február 25-én, húshagyókedden éri el tetőpontját és adja át a stafétát a húsvétig tartó nagyböjtnek. De messze még a lélek és a lagúnák nyugalma, a 2019-ben nagy kríziseket (árvíz, apály) megélt „La Serenissima” (a legméltóságosabb) olasz város a szokásos lendülettel készül az eseményre.
Nem köztudott, de a velencei karnevál történelmi nimbuszát az utóbbi évtizedekben szerezte vissza: a város önkormányzata 1979-ben indította újra a rendezvényt, miután azt 1797-ben, a Velencei Köztársaság megszűntével a Habsburgok az álarcviseléssel együtt betiltották. (Az ezer évig fennálló Velencei Köztársaságot Napóleon 1797 májusában foglalta el, majd októberben, a Campo Formió-i béke értelmében átengedte Ausztriának. Velence ezután némi francia kitérővel, 1866-ban csatlakozott az újonnan egyesült Olasz Királysághoz. Sok velencei számára Napóleon és mostohafia, Eugène de Beuharnais csapatainak jelenléte máig sötét folt a város történelmén: a Serenissima jelentős veszteségeket szenvedett, rengeteg műkincs Párizsban kötött ki.)
Érdekesség, hogy Velence fénykorában, a reneszánszban a farsangi szezon – némi karácsonyi megszakítással – Szent Márton napján, november 11-én kezdődött, és tartott egészen húshagyókeddig, ma viszont a január 6-i vízkereszttől húshagyókeddig tartó időszakot definiáljuk farsangként. A pár száz évvel ezelőtti Velencében a városszerte eluralkodó csintalanságok, maszkos riogatások, a csoportokba verődött ifjak nem épp visszafogott éjjeli akciói ellen a Nagytanács többször korlátozó intézkedésekkel próbált fellépni, valószínűleg limitált sikerrel. A jól szituált kereskedő- és patríciusszülők mindenesetre megkönnyebbülten fogadhatták a böjt beköszöntét, amikor bezárták kapuikat a megannyi veszélyt rejtő táncmulatságok, elcsendesedtek a palazzók, lagúnák, sikátorok.
A karnevál kifejezés két latin forrásra vezethető vissza: carne vale, azaz „búcsú a hústól”, és carnem levare: „húst elhagyni”. Mindkettő a farsang csúcspontjára, egyben záróakkordjára, a farsangvasárnaptól húshagyókeddig zajló ünnepségre utal, amikor tetőfokára hág a hangulat, hiszen kedd éjféltől szigorúan kezdetét veszi a testi-lelki megtisztulás időszaka. A nagyböjt valódi nyitánya – amikor már tényleg érvényes a carnem levare – a húshagyókeddet követő nap, azaz hamvazószerda, mely hazánkban böjtfogószerdaként is ismert (mozgó ünnep: húsvétvasárnap előtti 46. nap).
Azért biztos ami biztos, röpke hamvazószerdai kitérő után torkos csütörtökre virradunk, ekkor megengedett az utolsó morzsákat is eltüntetni a farsangi bőségasztalról – természetesen szigorúan takarékossági célból, nehogy kárba menjen az étel. Vallási hagyományok szerint azonban torkos csütörtök valójában a böjt előtti dínom-dánom nyitánya, és sok helyen (Olaszország, Németország, Lengyelország, Spanyolország, Franciaország, Svájc) máig így ünneplik (idén február 20-án). Torkos csütörtököt nálunk viszont a Magyar Turizmus Zrt. kezdeményezésére a hamvazószerda utáni napon, (2020-ban február 27-én) tartjuk: a szokást a vendéglátóipar felpörgetése céljából pozícionálták át 2006-ban.
A böjtöt megelőző tobzódásnak – farsang farkának – kétségtelenül megvan az alapja: régen, a mezőgazdasági ciklus szerint élő közösségek ekkor élték fel a nyáron bespájzolt élelem maradékát, a karneváli játékok, szerepcserék, az önfeledt ünneplés egyrészt egyfajta egyenlőséget teremtett a társadalmi osztályok között, másrészt elősegítette azt, hogy a böjt beköszöntére kellően lenyugodjanak a kedélyek. Hazánkban farsang farkának legnevesebb eseménye a mohácsi busójárás, mely idén február 20-25. között kerül megrendezésre.
Farsang idején – különösen egy olyan szupergazdag városban, mint fénykorában Velence volt –, a paradicsomban érezhették, és érezhetik magukat máig az ízek szerelmesei. A Serenissima hatalmi pozíciójából, tengeri kereskedelemben betöltött szerepéből kifolyólag a világ minden csemegéje ott tornyosult a palazzók dúsan megrakott asztalain, az egzotikus keleti finomságoktól kezdve a sáfrányos tésztákon, aranyporral meghintett húsokon át az újvilági egzotikumokig. Velencének természetesen máig megvannak a saját, főleg tengeri vagy a lagúnákból származó specialitásai (sarde in saor, baccalà mantecato), emblematikus pastája a szardíniás vagy szardellás szósszal készült bigoli (bigoli in salsa), valamint nem hiányozhat a menüből a resztelt máj (fegato alla veneziana) és a „riribizi”, mely helyi dialektusban rixi e bixi néven fut, és egy húsalaplével, Grana Padano-sajttal, pancettával, hagymával, feketeborssal készült borsós-petrezselymes rizottót takar.
A karneváli gasztroélményt azonban semmi sem képviselheti jobban, mint Velence pompás farsangi fánkja, a frittelle carnevale vagy (helyi nyelven) fritole veneziane, melynek receptjét örömmel osztjuk meg Olvasóinkkal.
Variációk: mint minden regionális specialitásnál, ahány ház, annyi szokás: a velencei fánknak is megvannak a maga színei, árnyalatai. Az alábbi egy házi készítésű, aromás, alkoholos, kifejezetten ünnepi verzió, melynek érdekessége, hogy száraz élesztővel elkevert tésztáját csupán rövid ideig pihentetjük, az összeállításhoz pedig elég egyetlen stabil, nagy méretű kézi habverő. Az olasz farsangi fánkok általában sörélesztővel, hosszabban kelesztve készülnek, ennek a többféle alkoholtól, mazsolától, narancslétől különleges frittellének a tésztája viszont lazább szerkezetű, és nem igényel többet egy gyors, száraz élesztővel való pihentetésnél. Fogyasztani frissen, melegen ideális.
Velencei farsangi fánk
Hozzávalók:
- 450 gramm búzafinomliszt
- 120 gramm finomszemű kristálycukor
- 3 nagy, friss tojás
- 2 csipet só
- 50 ml nem zsírszegény tej
- 50 ml grappa (olasz törkölypárlat)
- 50 ml rum
- 50 ml mogyoróolaj
- 120 ml frissen facsart narancslé
- 150 gramm rumban áztatott mazsola
- 1 evőkanál eredeti vaníliakivonat
- 1 bio narancs reszelt héja (csak a sárga rész)
- 1 kis zacskó (16 gramm) száraz élesztő
- mogyoróolaj a sütéshez (más minőségi, semleges ízű, magas hőfokot bíró olajjal is helyettesíthető, pl. Canola)
Elkészítés:
- A tojásokat üssük mély keverőtálba, adjuk hozzá a cukrot és 2 csipet sót. Habverővel keverjük simára, majd folyamatosan dolgozva öntsük bele a tejet, a mogyoróolajat, a rumot, a grappát, és a vaníliakivonatot. Reszeljük bele a narancshéjat, keverjük el benne 1 narancs frissen facsart levét is.
- További keverés mellett, lépésről lépésre adagoljuk a tésztához a lisztet, majd a rumban kiáztatott, jól lecsepegtetett mazsolát.
- Végül keverjük el benne a száraz élesztőt. Letakarva csupán 15-20 percig pihentessük.
- Mély lábasban forrósítsuk fel az olajat. Evőkanállal szaggasunk a tésztából apró labdákat (nyugodtan legyenek szabálytalanok), süssük őket aranybarnára, majd szűrővel szedjük zsírpapírral bélelt tálba.
- Az illatozó fánkocskákat tálaláskor hintsük meg enyhén porcukorral. Ha a karneváli utcák hangulatát szeretnénk idézni, tegyünk egy-egy adag meleg fánkot összecsavart zsírpapírba, tűzzünk bele színes pálcikát.
Egészségtipp: a cukormennyiség mindig csökkenthető, a receptben az eredeti értékeket adtuk meg, de bizonyára elég a tésztához 10 dkg cukor is – különösen, ha a látvány kedvéért meg is porcukrozzuk a frissen sült fánkokat. A teljes hozzáadott cukormentességért használjunk porállagú édesítőszert.
Buon carnevale a tutti!
