A különleges ízű póréhagymát a görögök és a rómaiak elsősorban torokra gyakorolt gyógyhatásai miatt használták: Arisztotelész a fogoly (madár) jellegzetes hangját a pórénak tulajdonította, míg a rettegett római császár, Néró komplett pórékúrát tartott azért, hogy hangja erősebb, áthatóbb legyen.
A különleges ízű póréhagymát a görögök és a rómaiak elsősorban torokra gyakorolt gyógyhatásai miatt használták: Arisztotelész a fogoly (madár) jellegzetes hangját a pórénak tulajdonította, míg a rettegett római császár, Néró komplett pórékúrát tartott azért, hogy hangja erősebb, áthatóbb legyen.
A póré Közép-Ázsiából származik, innen terjedt el a Mediterráneumban, majd a Római Birodalom révén Északnyugat-Európában. Nagy-Britanniában szintén a rómaiak honosították meg: a vállalkozás sikere annak köszönhető, hogy a póré bírta a zord albioni időjárást. A walesiek különösen kötődnek a póréhoz, olyannyira, hogy a növény egyik legősibb történelmi jelképük. Miért? Állítólag 1620-ban egy, a szászok ellen vívott csatában a walesi katonák pórét tűztek a sisakjukra, hogy a harc hevében megkülönböztessék magukat az ellenségtől, a walesi eredetű Tudor-dinasztia uralkodói ennek emlékére pedig elrendelték, hogy Wales védőszentje, Szent Dávid napján (márc. 1-én) testőrségük póréhagymával díszítse felöltőjét. Shakespeare 1599 körül írt „V. Henrik” c. drámájában is az elegáns póré szerepel Wales szimbólumaként.
Bár méltatlanul kevesebb figyelem hárul rá, mint rokonaira: a fokhagymára, a vörös- vagy lilahagymára, a póré (Allium porrum) természetesen szintén rendelkezik a hagymacsalád egészségmegőrző, gyulladásgátló, rákmegelőző tulajdonságaival. A termesztett póréhagyma 30 cm körüli hosszú, 3-5 cm széles, friss, tavaszias küllemű – mondjuk így – fűszernövény, melynek aromája a többi hagymáénál enyhébb, édeskésebb. Ételekben íze remekül érvényesül anélkül, hogy uralkodna, akár hozzávalóként pároljuk, akár főszereplőként sütjük, karamellizáljuk vagy esetleg – alternatíva a kolbásszal töltött fasírtra – az egész szálat fűszeres húsmasszába töltjük.
A póré flavonoidjai (növényi hatóanyagok) a szár felső traktusában és a növény fejében koncentrálódnak leginkább. Közöttük az egyik legértékesebb az ún. kempferol (kaempferol), mely főleg a szív- és érrendszer megerősítésében, az oxidatív stressz elleni küzdelemben játszik szerepet. A póré a fehérhagymánál több, a vörösnél némileg kevesebb kempferolt tartalmaz. Kiemelendő még folsav (B9-vitamin) tartalma, ami azonban elsősorban hőkezelés nélkül, nyersen érvényesül. Az északnyugat-európai konyha egyik kedvenc fűszernövénye mindemellett gyulladásgátló antioxidánsokban gazdag, valamint értékes K-vitamin, mangán- és rézforrás.
Igazi frissítő, tavaszi ízélményként az egyik legnépszerűbb francia receptet: pórés burgonyalevest kínálunk Olvasóinknak:
Póréhagymás burgonyaleves (soupe vichyssoise) 4 személyre
- 2 póréhagyma végét vágjuk le úgy, hogy némi zöld maradjon rajtuk. A levágott részeket ne dobjuk ki, felhasználhatjuk zöldségalaplé készítéséhez. A hagymákat hosszában vágjuk félbe, majd szeleteljük 1 cm vastag félholdakra. Tegyük szűrőbe és hideg vízzel jól mossuk át, hogy a növény minden zugából eltűnjenek az apró homok- és földszemcsék.
- 30 dkg finom, puha húsú burgonyát hámozzunk meg, vágjunk apró kockákra.
- Vastag falú lábasban, közepes lángon melegítsünk fel 80 gramm felkockázott vajat. A vaj minősége fontos, mivel hozzájárul a leves ízéhez, állagához.
- Tegyük a vajra a burgonyakockákat, keverjük össze, hagyjuk 1-2 percig párolódni.
- Öntsük a lábasba a póréhagymát, keverjük el a párolódó burgonyával.
- Sózzuk, lehetőleg durva szemű tengeri sóval, őröljünk rá fehérborsot, reszeljünk bele pár csipetnyi szerecsendiót, keverjük össze. Pároljuk alacsony lángon 5 percig.
- Engedjük fel 3/4 liter vízzel vagy sótlan zöldségalaplével (ideális a póré szárából nyert alaplé). A minimális fűszerezés azért fontos, hogy a végén valóban a póré zamatát élvezhessük.
- Főzzük közepes lángon 10-15 percig.
- Ha kész, öntsük konyhai mixerbe, a legalacsonyabb fokozaton pürésítsük. Selymes, krémes, homogén levest kell kapnunk.
- Tálaljuk tavasziasan, apróra vágott, friss snidlinggel és akár pár csepp tökmagolajjal a tetején. Magvak közül az édesek, mint az enyhén pirult kesudió és a mandula illenek hozzá. Hajdinás kenyérből készült piritóst is kínálhatunk mellé. Van, aki egy kanál crème fraîche-el vagy tejföllel toppingolja. A soupe vichyssoise melegen, langyosan, nyáron hidegen is nagyon finom. Bon appétit!
