Gasztrocsemege onnan, ahol január 14-én kezdődik az év
Keleti ortodox közösségekben, ahol még mindig a Julius Caesar által i.e. 45-ben bevezetett julián-naptárt használják, Gergely-naptár szerint 2019. január 14-én köszönt be az újév. Az ünnepet „ortodox” vagy „öreg” újévként ismerhetjük, számos hagyomány és finomság kapcsolódik hozzá.
Az ortodox kereszténység elsősorban a volt Keletrómai Birodalom területén terjedt el, ma a keleti ortodox egyház mintegy 270 millió hívével a harmadik legnagyobb keresztény felekezet a katolikus és a protestáns után. Központi egyházszervezete, pápája nincs, az önálló ortodox közösségeket pátriárkák vezetik. Közülük különös tiszteletnek örvend a konstantinápolyi (isztambuli) pátriárka, akit „első az egyenlők között” jelzővel illetnek, azonban hivatalosan ő sem avatkozhat bele a többi ortodox közösség ügyeibe.
A keleti ortodox egyház számos történelmi patriarchátusból (konstantinápolyi, alexandriai, antiochiai, jeruzsálemi, grúz, bulgár, szerb, román, orosz) és még több ortodox egyházközösségből (ukrán, litván, észt, görög, ciprusi, lengyel, cseh, szlovák) áll. Természetesen Magyarországon is képviselteti magát: történelmünk első keresztényei, mint pl. Szent István nagyapja, Gyula még a konstantinápolyi ortodoxiához tartoztak. Az idők során azonban Konstantinápoly elvesztette befolyását Európa nyugati felén, ahol egyre nagyobb teret hódított a katolikus, később, a reformáció korától pedig a protestáns egyház. Mindazonáltal napjainkban is működnek keleti ortodox közösségek hazánkban, görög, ruszin és magyar hívekkel. Ezen közösségek különböző patriarchátusokhoz vannak bejegyezve (pl. belgrádi, bukaresti, szófiai), egyházközségeik pedig Szentendrén, Budapesten, Kecskeméten, Gyulán, Beloianniszon (Fejér-megyei görög nemzetiségi község) találhatóak. Érdekesség, hogy az osztrák Der Standrard és a román „Basilica” nevű portál 2018-ban arról számolt be, hogy az utóbbi években a keleti ortodox lett Ausztria második legnagyobb keresztény felekezete, 750-800 000 taggal, mely főleg a nagy számban az országba érkező romániai bevándorlónak köszönhető. Bécs történelmi belvárosában, a görög negyedben, a Fleischmarkt 13-ban lévő, gyönyörű görög ortodox templomot mindenesetre ne hagyjuk ki, ha az osztrák fővárosban járunk.
Bár napjainkban, főleg a nem ortodox többségű országokban a julián-naptár szerinti szilvesztert az ortodox keresztények is megünneplik, a hagyományaik szerint január 14-re eső ortodox újévet felekezetenként, közösségenként számos szokással, finomsággal köszöntik. Ilyenek például:
- A görög ortodox újévkor fontos szerepet kap a gránátalma, mint a termékenység, egészség, újjászületés, szerencse szimbóluma. Egy gránátalmát általában karácsonykor (julián-naptár szerint január 7-én) a bejárati ajtó fölé akasztanak, egyesek előzőleg meg is áldatják a helyi ortodox templomban. Ahogy január 14-én közeledik az éjfél, leoltanak minden lámpát és az egész család kivonul a ház elé. Választanak egy „első belépőt” – általában egy gyereket –, aki újévkor elsőként, szigorúan jobb lábbal átlépi a ház küszöbét. Őt követi egy „tiszta lelkű” családtag, aki leveszi és az ajtóhoz vágja a gránátalmát. Ha sok gránátalmamag szóródik a küszöbre, a család szerencsés lesz az újévben (a szokás görög neve „Kalo Podariko”).
- Mivel az újév a görög ortodoxiában is a szerencsével függ össze, sokan szerencsejátékokat, kártyajátékokat játszanak vagy lottóznak.
- A görög ortodox újév hagyományos süteménye a „Vasilopita”, melyben valamilyen apróságot, általában érmét rejtenek el: aki megtalálja, nagy szerencsében lesz része. A Vasilopita újévi felvágása családi rítus, az év nyitánya. Íme, a recept:
Vasilopita: szerencsét hozó görög újévi sütemény
Hozzávalók:
- 1 pohár jó minőségű, szobahőmérsékletű vaj
- 1 pohár finom szemcsés kristálycukor (+ ízlés szerint 2-3 evőkanál méz)
- Fél pohár blansírozott (héj nélküli) mandula
- 2 evőkanál fehér szezámmag
- 5 nagy, friss tojás
- 2 evőkanál langyos víz
- 2 teáskanál vaníliakivonat
- 3 pohár búzafinomliszt
- 1 teáskanál őrölt mahleb: a kifejezetten fűszernek termelt, „mahaleb” nevű cseresznye magjainak őrleménye. Cseresznyés, keserűmandulás, marcipános aromájú, ilyen jellegű fűszerekkel vagy akár kisebb adag marcipánnal helyettesíthető.
- 1 csapott teáskanál sütőpor
- 1 szerencsét hozó érme vagy apróság, a hagyomány szerint a tiszta aranyból készült a legjobb (vigyázzunk, ne legyen túl kicsi, nehogy valaki lenyelje)
Elkészítés:
- Melegítsük elő a sütőt 160 fokra.
- A vajat a kristálycukorral verjük habosra konyhai mixerrel. Ha használunk mézet, a végén keverjünk bele 2-3 evőkanállal.
- Az ötből 3 tojást válasszunk szét. A 3 tojássárgáját fokozatosan keverjük hozzá a cukros-vajas habhoz. A végén a két egész tojást is adjuk hozzá. (A 3 szétválasztott tojásfehérjét tegyük félre.)
- Szitáljuk a lisztet egy tálba, keverjük össze a sütőporral és a mahleb (vagy azt helyettesítő) fűszerőrleménnyel.
- A száraz hozzávalókat fokozatosan adagolva, alacsonyabb fokozaton keverjük a cukros-tojásos habba, amíg homogén tésztát kapunk.
- Verjük keményre a 3 tojásfehérjét és egy spatulával hajtogassuk bele a tésztába.
- Vajazzunk ki (vagy béleljünk ki sütőpapírral) egy kerek sütőformát, öntsük bele a tésztát, rejtsük el benne a szerencsét hozó érmét, majd igazgassuk el a tetejét. Végül szórjuk meg szezámmaggal, mandulával.
- Süssük aranybarnára (kb. 60-70 perc). Végezzünk tűpróbát, ha tisztán jön ki a tészta közepéből, tálalásra kész a fenséges Vasilopita.
Tipp: a tészta szerkezetét megtartva ízesíthetjük Metaxába, konyakba vagy muskotályos borba áztatott mazsolával, aszalt gyümölcsökkel, frissen reszelt narancshéjjal, 2-3 evőkanál frissen facsart narancslével is.
