A nyári melegben mindenkinek jár egy kis felüdülés! Mint azt sokan tudják, a kutyusok imádják a fagyit, ma már világszerte kutyabarát fagyizók működnek igényeik kielégítésére, és a boltok kínálatában is egyre inkább jelen vannak a jeges kutyasnack-termékek. Hazánkban is szaporodnak a kutyabarát fagyizók, éttermek, bisztrók és borbárok, köztük az „Év kutyabarát helye” kampány keretében kerül kiosztásra az „Év kutyabarát cukrászdája” díj is.
Hogy ennyire hasonló az ízlésünk, nem csoda: a kutya, aki latin nevében: Canis lupus familiaris egyetlen emlősként birtokolja a „családi” (familiaris) jelzőt, több tízezer, akár százezer éve az ember hűséges társa. Érdemes megjegyezni, hogy bár a házimacskák is tudnak gasztro-meglepetéseket okozni (pl. csoki iránti rajongásukkal), mégsem szabad őket a kutyusokéhoz hasonló, „mindenevő” koszthoz szoktatni. Cirmiék ugyanis alapjában véve önmagukat kb. 10000 éve háziasított ragadozók, akik étlapján hús, hal és állati belsőségek szerepelnek, növények és gabonafélék nem, valamint egyes cicák a tejet, tejtermékeket sem tudják megemészteni – e szempontból azonban vannak kivételek. Legjobb, ha Cirminek csak az említett magas állati proteintartalmú menüt szervírozzuk, ha szüksége van rá, emésztése érdekében bizonyos füveket, zöldfűszereket (pl. zsálya) a kertből magától is elrágcsál, ill. egyes macskatápok tartalmaznak emésztést támogató rostokat. A kutyusok ezzel szemben – a medvefélék rokonaiként – alapból hajlanak a mindenevőségre, nem okoznak nekik problémát a finom, édes gyümölcsök, a méz, a banán, a sütőtök, a párolt édesburgonya és természetesen a fagyi. A genetikán kívül hozzájárul ehhez az is, hogy Tappancsék nemzetsége a macskáknál jóval több időt töltött már velünk: sorsunk, ízlésünk az idők viharai közepette összefonódott.
De nemcsak azért aktuális egy tölcsér finom, hűs kutyafagyi (ld. írásunk végén a recepteket), mert nyár van, hanem mivel az augusztus 16-i „hontalan állatok világnapja” szomorú alkalmat ad arra, hogy fokozott figyelemmel forduljunk négylábú barátaink felé, legyenek akár kutyusok, cicák vagy más állatok. Ha velünk élnek, szeretetben és biztonságban, akkor azért, ha pedig van időnk és energiánk némi figyelmet szentelni gazdátlanul szenvedő képviselőikre, akkor azért.
A „hontalan állatok világnapját” a Nemzetközi Állatjogi Társaság (ISAR) kezdeményezésére 1992-től tartják világszerte. A rendezvény célja a kitett vagy elkóborolt, bántalmazott állatok helyzetére való felhívás, az előrelépés módjairól szóló felvilágosítás, a háziállatok jogainak ismertetése. Hazánkban hozzávetőlegesen 3-3,5 millió kutya él, közöttük 100-300 ezer között mozog a kóbor példányok száma, menhelyeken pedig mintegy 30 ezer kutyus várja, hogy hazavigye egy szerető gazdi. A cicáknál kb. ugyanilyen súlyos a helyzet, a menhelyek jellemzően tele vannak, és mivel az éves központi költségvetésből állatvédelemre szánt összeg és az önkormányzati támogatás ritkán elég a fenntartásukra, a társadalom egészének támogatása lenne szükséges ahhoz, hogy a gazdátlan állatokon segíteni tudjanak. Hazánkban az állatvédelemben dolgozók több mint 90%-a önkéntes, akik sokszor munka és család mellett, saját forrásaikból fedezik az állatok ellátását, otthonaikban próbálva elhelyezni a menhelyre már nem beférő példányokat. A menhelyek számára ezért minden külső forrás: 1%-os SZJA-felajánlás, pénz- vagy eszközbeli támogatás létfontosságú, mivel minden forint, doboz kutya/macskatáp vagy akár sérült állatot ingyen szállító önkéntes életeket jelent, életeket menthet. Az állatvédelemben dolgozók egyúttal azonban arra is emlékeztetnek: egy állat kínzása, elhagyása, menhelyre kerülése, esetleges elaltatása már a folyamat végkifejlete, az állatokhoz való hozzáállásunkon kell változtatni.
Az elsődleges lépés természetesen háziállataink ivartalanítása kell, hogy legyen, így állítható meg a nem kívánt szaporulat: becslések szerint hazánkban több százezer olyan kutya és macska születik évente, akik aztán gazdi hiányában kóborlásra ítéltetnek. Az ivartalanítás, ami a helyi állatorvosnál, immár akár laparoszkópos műtéttel is elvégezhető, nemcsak a nem kívánt szaporulat ellen hat, hanem csökkenti egyes megbetegedések, pl. az ivarszervi daganatok kockázatát, kanoknál visszafogja a szezonális kalandozási hajlamot, a vad „bevetési akciókban” való részvételt, javítja kedvencünk életminőségét és várható egészséges élettartamát azzal, hogy mivel kevesebbet van távol, kisebb a kockázata az összecsapások okozta sérüléseknek, közlekedési baleseteknek, bántalmazásnak és más negatív tényezőknek.
Magyarországon egy főre jóval több kutya és macska jut, mint az uniós átlag – egy 2017-es felmérés szerint a lakosság 36%-a tart otthon kutyát –, a tartás minimális követelményeit pedig a „Kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II.26.) Korm. rendelet” határozza meg. Ausztriában, ahol a kutyatartók aránya csupán 12%, egy 2019-es júliusi szabályozás értelmében a kutyatartás immár engedélyhez kötött tevékenység: leendő első kutyusos gazdiknak és azoknak, akik az utóbbi 2 évben nem tartottak kutyát, részt kell venni egy elméleti és gyakorlati részből álló gazdiképző tanfolyamon. A kurzuson sikeresen vizsgázó gazdik mentesülnek a következő évi ebadó alól (első kutyára 72 EUR, második vagy több kutyára állatonként +105 EUR), de vannak olyanok is, és ez szintén pozitívum, akik elállnak a kutyatartástól, belátják, hogy a feltehetően érzelmi felindulásból hozott döntés nem megalapozott, és hogy életmódjukba mégsem fér bele egy komplex, sokféle egészségügyi, fizikai és szociális igénnyel rendelkező lény felvállalása. (Utóbbi kiemelten fontos szempont leendő kutyatartók számára: az „ember legjobb barátjának” semmiképp sem kielégítő, ha a gazdi a lelkesedés elmúltával a napi etetéssel akarja letudni a vele való kapcsolatot, egyébként meg kerítés mögé zárva, séta, játék, tanulás és építő közösségi tevékenység nélkül kelljen leélnie életét. Napjaink kutyáinak szerepe már nem „őrző-védő” vagy „terelő” kutyaszerep – ezek speciális esetek –, hanem a teljes értékű családtag pozícióját töltik be életünkben, és bár eltérő személyiségűek, a macskákra is így kell gondolnunk.)
A nem szándékosan kitett, hanem valamilyen oknál fogva (vihar, tűzijáték, közlekedési baleset) megriadt, elkóborolt kutyusok megtalálását segíti, hogy hazánkban 2013 óta kötelező a kutyák 4 hónapos kora utáni, ill. gazdiváltáskor is esedékes mikrochip-beültetése, amit a járási állategészségügyi hatóság és a jegyző bármikor ellenőrizhet: a chip hiánya 45 ezer forintos bírságot von maga után. Az állat nyakának bal oldalára beültetett, rizsszem méretű eszköz egyedi, 15 jegyű vonalkódját az állatorvos regisztrálja a PetVetData-rendszerben, és olyan információkat tartalmaz, mint a kutyus adatai, a tulajdonos kiléte, elérhetősége, valamint a legutoljára beadott védőoltás neve, időpontja. Cicák esetében jelenleg nincs kötelező előírás, a chipbeültetésről a gazdi dönt, külföldre utazáskor azonban a kisállat-útlevél kibocsátásának feltétele, így ha Cirmivel kerekednénk fel, meg kell csináltatni. A chippel ellátott kutyusoknak persze az éves veszettség elleni védőoltást és a féregtelenítő kezelést is meg kell kapniuk, cicáknál azonban e területen sincs szabályozás, de mivel a veszettséget ők is terjeszthetik és más betegségekre is hajlamosak, gondos macskatartók ugyanúgy járnak el védőoltások tekintetében, mint a kutyatulajdonosok.
Mivel a chip-et nem tudjuk „követni” – azt csak állatorvos és hivatalos szervek olvashatják le, ill. már egyre több benzinkút is rendelkezik leolvasóval –, ha a mindennapokban szeretnénk friss, up-to-date információval rendelkezni Tappancs vagy Cirmi hollétéről, érdemes felszerelni őket egy GPS-alapon működő, nyakörv formájában kapható kisállat-nyomkövetővel, így digitális eszközeinken bármikor láthatjuk, merre ügyintéznek épp. A követő napi használata értelemszerűen főleg a területüket rendszeresen bejáró macskáknál előnyös, de vidéken élő, sokat kiránduló, programozó – esetleg kalandozásra hajlamos – kutyusoknál is jól jöhet, hiszen az említett időszakokban (viharok, szilveszter) vagy váratlan esemény miatt megrettent kedvencek gyors megtalálását teszi lehetővé.
Hazánkban a jelenleg hatályos állatvédelmi törvény alapját az 1998-ban elfogadott „1998. évi XXVIII. Törvény az állatok kíméletéről és védelméről” alkotja. Ezt a törvényt 2016. január 1-től bizonyos módosítások egészítik ki, melyek értelmében tilos kutyát megkötve tartani, valamint növekedtek az állatok rossz, helytelen tartási körülményei miatt kiszabható pénzbeli bírságok és az állat kínzását, elhagyását, kitételét szankcionáló büntetési idők is. Az 1999. január 1-én hatályba lépett állatvédelmi törvény betartatását, a lakosság állattartói tudatosságra nevelését a törvény XI. fejezetében leírtak szerint az állami és önkormányzati szervek, oktatási intézmények, valamint az állatvédelmi szervezetek kötelesek ellátni. Az augusztus 16-i „hontalan állatok világnapja” alkalmat ad arra, hogy emlékeztessük magunkat: fontos, hogy míg a jelenleginél szigorúbb szabályozás nem születik, ne csukjuk be a szemünket, ha felelőtlen állattartói magatartást tapasztalunk, forduljunk a rendőrséghez, a helyi önkormányzat szociális osztályához és a nyilvánossághoz. Az elhagyott, kitett, súlyos traumákon átesett állatok érdekében pedig támogassuk a heroikus küzdelmet vívó hazai állatvédő menhelyeket – színes spektrumon tudjuk ezt megtenni a hétvégi kutyasétáltatáson át a „kutyamenedzseri” poszton keresztül a konkrét pénz/eszközbeli felajánlásig –, és hogy a szomorú sorsú állatok száma ne növekedjen, mindenképp végeztessük el háziállataink ivartalanítását és emlékeztessük erre szomszédainkat, barátainkat is.
Vidámabb vizekre evezve, íme két fantasztikus házi kutyafagyi-recept, mely a nyári hőségben garantáltan kedvencünk kedvence lesz, de ha van rá kapacitás, akár egy közeli menhely lakói is profitálhatnak belőle:
Mogyorós-banános kutyafagyi
A fagyasztáshoz használhatunk hagyományos jégkockatartót (5-6 tartó szükséges), simítózáras fagyasztózacskót vagy akár kisebb fagyasztótégelyeket, tartályokat. Webshopokban tappancs vagy csont alakú fagyiformák is kaphatók, perfekcionisták az adagokat pedig pálcikára applikálva fagyaszthatják: így trendi kutyajégkrém lesz a végeredmény.
Hozzávalók 24-28 dl-hez:
- 3-4 érett banán, meghámozva, darabokra törve
- 10 dl alacsony zsírtartalmú, minőségi natúr joghurt
- 2,4 dl jó minőségű mogyoróvaj: minél természetesebb, annál jobb, az összetevők között azonban semmiképp ne legyen a kutyákra mérgező xilit (xylitol), azaz nyírfacukor
Eljárás:
A hozzávalókat konyhai robotgépben keverjük simára, majd töltsük jégkockatartóba, fagyasztózacskóba vagy tégelybe. Fagyasszuk le, pár óra múlva tálalhatunk is: a siker biztos nem marad el!
Variáció: mogyoróvaj helyett használhatunk édes almát, dinnyét vagy más pirosgyümölcsöt, de az apró magvas gyümölcsöket először turmixoljuk le, és egy szitán is nyomjuk át. A gyümölcspépet annyi banánnal és joghurttal keverjük ki, amennyi kellő, sűrű fagyiállagot eredményez.
Mézes kutyafagyi tejtermék-mentesen
Hozzávalók:
- 3 érett banán, felkarikázva, előfagyasztva
- 0,6 dl nyírfacukor-mentes szója- vagy mandulatej
- 2 evőkanál méz
- 0,6 dl minőségi, nyírfacukor-mentes mogyoróvaj
Eljárás:
Az előfagyasztott banánkarikákat robotgéppel mixeljük morzsás állagúra. Spatulával keverjük bele a szója/mandulatejet, a mézet és a mogyoróvajat. Keverjük simára, tegyük fagyasztótartályba, hűtsük be. 4 óra múlva – akár egy ropogós, édes tölcsérben – szervírozhatunk, Tappancs legnagyobb örömére.
Variáció: ősszel a mogyoróvajat krémesre sült, robotgépben pépesített sütőtökre cserélhetjük.
