A biciklizés első világnapját 2018. június 3-án ünnepelhettük: a javaslatot az ENSZ Dr. Leszek Sibilski sport- és társadalomtudományi professzor kezdeményezésére fogadta el, elismerve a kerékpározás, mint kétszáz éve velünk élő mozgásforma „egyediségét, sokoldalúságát, egészségügyi, valamint a fenntartható közlekedésben és a környezetvédelemben játszott szerepét”. A professzor és tanítványai eredetileg egy egyetemi kampány keretében népszerűsítették a kerékpározást a marylandi Montgomery College-ben, a megmozdulás egyre nagyobb figyelmet kapott, míg végül a nemzetközi ünnepek közé való felvétel is megvalósult tavaly.
Bár állítólag Leonardo da Vinci egyik tanítványa, Gian Giacomo Caprotti is tervezett már bicikit az 1500-as években – a terv eredetiségét vitatják –, „ősbiciklinek” a favázas, kétkerekű Draisine (más néven Laufmaschine, dandy-ló) tekinthető: a mai szemmel elég bizarr eszközt a német Karl von Drais találta fel 1817-ben, majd szabadalmaztatta Franciaországban 1818-ban. A Draisine-t még nem pedállal, hanem lábbal hajtották a 19. századi divatdiktátorok, a dandyk.
A világ felfedezte Karl Drais találmányában a lehetőséget és gyorsan megszülettek a dandy-ló pedálos leszármazottai: az egy-, két-, három- , sőt négykerekű kerékpárok, melyeken akár többen is utazhattak. A mai vázas, pedállal hajtott, kétkerekű bicikli közvetlen felmenője Pierre Lallement az USA-ban 1866-ban szabadalmaztatott modellje, ettől kezdve a kerékpár fejlődéstörténete töretlen: az 1890-es években a hölgyek már külön „lady safety” modelleken tekerhettek, míg napjaink bicikli-univerzumának egyik leginnovatívabb darabja az extrakönnyű, de kivételesen erős és rugalmas bambuszvázas modell (a bambusz az egyik legerősebb természetes anyag), vagy a hazai szabadalom alapján készült, rendkívüli hatásfokú, lánc nélküli „stringbike”. Kerékpár szavunkat egyébként a híres sportember, úszó, sportlap-alapító és kerékpáros Szekrényessy Kálmánnak (1846-1923) köszönhetjük. Lipótvárosi emléktáblája szerint ő volt a magyar sportirodalom megteremtője, korának rendkívüli egészségbajnoka, aki számos sportágat honosított meg, elsőként úszta át a Balatont és a Bódeni-tavat, írt, szerkesztett, az MTK és más sportegyesületek alapítója volt.
A biciklizésről, mint mozgásformáról minden jót el lehet mondani: élvezetes és hatékony egészségmegőrző műfaj, mely műtétek után is hozzájárulhat a rehabilitáció sikeréhez, egyben tökéletes kényelmi-közösségi sport azoknak, akik extra megterhelés nélkül szeretnék az első lépéseket megtenni egy aktívabb életforma felé. Manapság a szenior korosztály számára is számos lehetőség adódik: elektromos biciklivel például megszűnnek az emelkedők által támasztott nehézségek, mivel folyamatosan azonos energiakifejtéssel tudunk tekerni, de Amerikában a felnőtt tricikli is egyre népszerűbb, amit egészségmegőrzés céljából és bevásárláshoz ajánlanak az idősebbeknek. Mint tudjuk, Európa nagyvárosai egyre kerékpár-tudatosabbak, a természeti kiruccanásokat kedvelőknek pedig hazánkban is számos gyönyörű bicikliút kínálja magát a Dunakanyar, a Balaton vagy a Fertő-tó körül, esetleg a híres Passau-Bécs útvonal, mely hangulatos falvak, kisvárosok mentén kanyarog a Duna ausztriai szakaszán.
Bicikli & egészség: mire figyeljünk?
Egy moderált, 1 órás túra esetén 1 kisebb palack víz elég a hidratáció fenntartásához – az energikusabb, cukorban gazdagabb sportitalok ezen a szinten azért nem ajánlottak, hogy ne pótoljuk rögtön a kalóriát, amit lemozogtunk. Ha több mint 1 órát tekerünk vagy nagy tempóval haladunk – illetve ha extra meleg van – már vihetünk magunkkal 1 palack vizet és 1 palack energiapótló (sport)italt. Utóbbit házilag is készíthetünk behűtött fekete- vagy zöldteából, némi citruslével, mézzel vagy cukorral és egy csipet sóval. A túra során a vizes és az energiaitalos palackból felváltva kortyoljunk kisebb mennyiséget.
Biciklis snackek: nu. 1. közöttük a banán, mely vitaminokban, ásványokban – különösen káliumban – és energiává jól alakítható szénhidrátokban gazdag. Kiváló választás az aszalt gyümölcsökből, diófélékből, magvakból álló mix is, mely az egész túra során ellát kellő E-vitaminnal, magnéziummal, káliummal. Ha erősen izzadunk, pici tengeri sót is keverhetünk a csemegéhez. (Az aszalt sárgabarack, szilva és mazsola szintén kiváló káliumforrás.)
Energiaszeletet házilag is könnyen készíthetünk, ha az összetevőket (teljes kiőrlésű zabpehely, mogyoró, mandula, dió, aszalt gyümölcsök) apróra zúzzuk, majd némi mézzel ízesítjük és valamilyen „kötőanyaggal” összegyúrjuk. Utóbbi lehet pl. natúr, nem fűszerezett, nem édesített mogyoróvaj, de puhább magvakból (pl. kesudióból) készíthetünk krémet turmixgépben is, a gép legalacsonyabb fokozatán keverve. A kesut előzőleg áztassuk be pár órára, majd szűrjük le és egy kis tiszta víz hozzáadásával krémesítsük. Pár szem datolyával ízesíthetjük, így gazdagabb, édesebb ízvilágú lesz (a datolya pedig komplett tápanyagbomba).
Az előkészített hozzávalókat a „kötőanyaggal” szobahőmérsékleten gyúrjuk össze, sütőpapírra téve formázzuk és hűtsük 1 éjszakán át. Másnap pakolhatjuk is a túrazsákba!
Hosszabb kirándulásokra nehéz, vastag kenyérszeletekből álló szendvicset lehetőleg ne vigyünk, készítsünk inkább kreatív tortillákat, amiket serpenyőben átpiríthatunk és finom leveles zöldségekkel, avokádóval, könnyű sajtokkal, grillcsirkével, tojással, hallal tölthetünk meg (tortillából kapható sokmagvas és teljes kiőrlésű is).
Kutatások azt mutatják, hogy egy hosszabb túra befejezése után 30-60 percen belül érdemes feltölteni az energiaraktárakat jól emészthető proteinben, némi zsírban és szénhidrátban gazdag harapnivalóval, és persze vízzel. Ideális pl. egy ízletes „joghurtpiramis”, amit zsírszegény natúr joghurtból, sárgadinnye-szeletekkel és durvára tört mandulával rétegezve házilag is elkészíthetünk. Az interpretációk száma friss, szezonális gyümölcsökből és magvakból végtelen.
„Biciklis” szénhidrátok: állandó erőkifejtésnél a bevitt cukroknak a teljesítmény szempontjából nagy szerepe van. A különböző szénhidrátok az emésztőrendszerben glükózzá alakulnak, mely a szervezet fő fizikai-szellemi motorja. A leghaladóbb sport-energiaitalok jelenleg az ún. 2:1-es arányelvet követik, mely szerint 2 egység glükózhoz (vagy maltodextrinhez, ami ugyanolyan gyorsan szívódik fel, mint a glükóz) 1 egység fruktózt (gyümölcscukrot) társítanak. A gyümölcscukor máshogy szívódik fel, mint a glükóz, így a kettő együtt biztosítja, hogy a szervezet óránként nem kevesebb, mint 90 gramm felhasználható szénhidráthoz jusson (csak glükóztartalmú italok esetén a határ 60 gramm, ehhez tesz hozzá a fruktóz még 30 grammot). Mindennek természetesen hosszabb túráknál, sportbiciklizésnél, célirányos edzéstervnél van igazán jelentősége.
