Egyesek szerint ideje lenne legalább gasztrofronton rehabilitálni Júdást. Arról megoszlanak a vélemények, hogy vajon a világ valaha volt legnagyobb árulója-e ő – 2000 éve ez az uralkodó nézet –, isten akaratának végrehajtója, esetleg Jézus egyik kedvenc tanítványa? Ha az utóbbi kettőről van szó, akkor Iskarióti Júdás kétségtelenül a történelem legádázabb karaktergyilkosságát szenvedte el, bár erről bizonyára Mária Magdolna is tudna mit mesélni. Tény, hogy Júdás neve kétezer éve egyet jelent az árulással, és talán újabb kétezer év kell ahhoz, hogy ez megváltozzon.
A közösségi média korában folyamatosan átéljük, hogy egyetlen rossz vélemény mennyit árt hangulatunknak, önképünknek. A negatív komment akkor is rombol, ha mellette tengernyi „like” díszeleg. Rosszra való érzékenységünk állítólag evolúciós okokra vezethető vissza, hiszen a traumáknak mélyen be kellett vésődnie tudatunkba ahhoz, hogy kidolgozzuk ellenük a hatékony védelmi stratégiát.
Érdekes, hogy negatívumokra való kiélezettségünk megjelenik a gasztrokultúrában is: míg Jézus – aki Júdással ellentétben történelmünk egyik legpozitívabb szereplője – nevét viselő alapanyagot vagy ételt meglepően keveset találni – ilyen pl. a „Jésus de Lyon” nevű francia szalámi vagy a vízkeresztkor készített torták és sütemények (King’s Cake, Galette des Rois), utóbbiak azonban nem viselik a nevét. Júdás által inspirált ételekkel-italokkal ellenben bőségesen találkozhatunk, íme:
– Júdás fügéje: középkori ábrázolások szerint Júdás egy fügefára akasztotta fel magát, így míg a gránátalma szétszóródó magjai a feltámadás, a pirosló cseresznye Krisztus áldozati vére, a szerencsétlen füge az árulás jelképévé vált. Feltételezhető azonban, hogy Júdás nem füge-, hanem bodzafára kötötte fel magát, így logikus, hogy miért hívnak több népi kultúrában egy, a bodzafán élő, az ágakon furcsán tekergő gombát „júdásfülének”. Az elég apokaliptikusan festő növény ínyencek szerint nagyon finom pirítva, szószokba, levesekbe főzve, valamint tészta-egytálételekbe, pl. pad thai-ba komponálva. A bodzán hallgatózó „fülek” a hagyomány szerint Júdás nyughatatlan lelkét szimbolizálják.
Júdásfülgomba vagy fafülgomba (Auricularia auricula-judae)
– Júdás kötele (jidáše): cseh húsvéti sütemény, amit nagycsütörtök reggelén, mézzel fogyasztanak. Vajjal, tejjel, tojássárgájával készül, alakja összecsavart kötelet mintáz.
– Judas Malbec: egy 100%-ban „Malbec” szőlőből készült, száraz, argentin vöröbor. 2013-as évjárata a Decanter borversenyen (Decanter World Wine Awards) ezüstérmet nyert. Telt, dinamikus, virágos-fekete áfonyás ízvilágú nedű, hosszú lecsengéssel.
– Judas Blonde: népszerű belga sör, melynek ártatlan külleme sötét titkot rejt: ha gyanútlanul belekortyolsz, megüt az ereje. Szakértők szerint az egyik legjobb belga blonde ale.
– Judas ketchup: a brit Red’s terméke füstölt paprikával és chilivel tüzeli a barbecue-t.
– Júdás tortája (Simnel Cake): elsősorban Nagy-Britanniában és Északnyugat-Európában népszerű húsvéti torta, melynek gyökerei valószínűleg a 13. századi Angliából erednek. Eredetileg a húsvétot megelőző 40 napos böjt 4. vasárnapján fogyasztották, a böjti önmegtartóztatás élvezetes megszakításaként (a vasárnapok nem számítanak bele a nagyböjtbe). Jellegzetes összetevője a marcipánkrém és a tetejét díszítő 11 vagy 12, az apostolokat jelképező marcipángolyó. Hogy 11 vagy 12, az attól függ, hogyan viszonyul a torta készítője Máté evangéliumához, ebben ugyanis azt olvashatjuk, hogy a bűnbánó Júdás a Jézus elárulásáért kapott 30 ezüstöt visszavitte a főpapoknak és a véneknek, majd, amikor azok nem fogadták el („Mi közünk hozzá? A te dolgod.”), behajította a pénzt a templomba és fájdalmában felakasztotta magát. Akik szerint Júdást 2000 év múlva sem illeti meg a megbocsátás, azok 11, míg akik szerint megbűnhődött már, azok 12 marcipángolyót illesztenek a süti tetejére. A többség igazság szerint egyeltalán nem foglalkozik a kérdéssel: húsvétkor mindenki türelmetlenül várja, hogy asztalra kerüljön a Simnel Cake és végre kapjon egy szeletet. A sütinek egyébként van egy nagyon hasonló, gazdag szimbolikus hagyománnyal rendelkező lengyel rokona: a díszes „mazurek”, amit húsvétkor, karácsonykor és más ünnepek alkalmával készítenek. Karácsonykor a tetejét díszítő finomságok szintén a 12 apostolt jelképezik, rengeteg variációban létezik és több roma recept (mazurek cygański) is ismert. A sütemény gazdagsága, a benne lévő fűszerek, a mandula és más magvak, aszalt gyümölcsök keleti hatásra utalnak: őse valószínűleg az Oszmán Birodalomból, az Európát behálózó fűszerúton jutott el Lengyelországba. Az, hogy a Mazurek esetleg a Nagy-Britanniába kivándorolt lengyel közösségek révén hatással lehetett-e a Simnel Cake-re, még megválaszolatlan kérdés.
(Lengyel mazurek)
– Júdás vére: a „Sangue di Giuda” Olaszország Lombardia régiójából, Pavia környékéről származó, 3 helyi szőlőből készült, enyhén szénsavas, telt, édes-gyümölcsös vörösbor. A helyi legenda szerint Júdás könyörgött Jézusnak, hogy bocsásson meg neki, aki ezt természetesen megtette, azzal a feltétellel, hogy Júdás felkerekedik, körbejárja a világot és mindenhol jó dolgokat tesz. Júdás így is tett, útjai során pedig elvetődött az észak-itáliai Oltrepò Pavese (szó szerint: a Pó-folyó mögötti) borvidékre , ahol épp a szőlőtőkéket pusztító járvány tombolt. A helyiek felismerték és meg akarták ölni, de Júdás imádkozott Jézushoz a beteg növényekért és azok meggyógyultak. Ennek emlékére készítik a „Sangue di Giuda” nevű bort, mely „vörös, mint a vér, pezsgő, mint az élet, és édes, mint a megbocsátás”.
Boldog húsvétot mindenkinek!
