Régióválasztó
Akcióink régiónként változnak, ahhoz hogy a lakóhelyed szerinti akciókat megkapd kérlek add meg a településed nevét vagy irányítószámod.

Messze földön jártam, pirogot láttam…

Október 8-án tésztát szaggat, tölt, pirít a világ!

Legalábbis a világnak azon része, ahol lengyelek és kelet-európaiak élnek és hódolnak a félhold-alakú, töltött tészta kultuszának. A pirog-gasztrofamília ősatyja nem véletlenül a lengyel „pierogi”, hiszen a tészta elsősorban lengyel specialitásként terjedt el, de különböző neveken egész Közép- és Kelet-Európában, sőt, Dél-Tirolban, Karintiában, Svábországban is megtalálható. Ukrajnában és Oroszországban varenykyként, Szlovákiában bryndzové pirohyként (brindza sajttal és burgonyával töltve), Szlovéniában ajdovi krapiként (hajdinalisztből készítve), Erdélyben és Bukovinában piroștiként, Romániában colțunașiként (szilvalekvárral), Moldovában chiroșteként, Dél-Tirolban Schlutzkrapfenként, Svábországban Maultaschenként, az askenázi zsidó konyhában levesbe főzött kreplachként, hazánkban pedig derelyeként ismert.

A pierogi eredete a történelem homályába vész, a legendák között többször felbukkan lengyelországi Szent Jácint alakja, aki az egyik töténet szerint az 1241-es tatárjáráskor piroggal mentette meg az embereket éhínségtől. Más források ezzel szemben épp azt állítják, hogy a pirogot a tatárok hozták be Ázsiából Kelet-Európába, ezt bizonyítja, hogy egyes helyeken máig (ázsiai eljárással) nem főzve, hanem gőzölve készül. A tészta nevének gyökere: „pirŭ” egyébként jóval a 13. század előtti időkből származik, proto-szláv eredetű, jelentése: ünnep, ünnepi lakoma. Bárhogy történt, a pirog biztos bázisra lelt Kelet-Közép-Európában és azon túl is: a lengyelországi, kelet-európai bevándorlók révén rendkívüli népszerűségre tett szert az Egyesült Államokban és Kanadában, olyannyira, hogy az USÁ-ban október 8-át a „pirog napjává” nyilvánították. Őshazájában, Lengyelországban általában Szent Jácint emléknapján, augusztus 17-én éri el csúcspontját a pirog-kultusz, az egyik leglátványosabb fesztivált Krakkóban tartják.

Bárhogy hívják is, a különböző pirog-interpretációk lényege ugyanaz: egyszerű tésztát készítünk – búza-, ill. egyes helyeken hajdinalisztből, tojással, csipet sóval és némi vajjal, van, ahol egy kis tejfölt és/vagy főtt, áttört burgonyát is tesznek bele –, a tésztát kidolgozzuk, fél-1 órán át pihentetjük, majd 2-3 mm vastagságúra nyújtjuk. Lisztbe mártott pohárral korongokat szaggatunk belőle, megtöltjük a töltelékkel (ami lehet sós és édes is, a leghagyományosabb a pirított hagymával ízesített túrós-krumplis), a megtöltött tésztakorongokat félbehajtjuk, a széleket jó szorosan lenyomkodjuk. Az így megformált, szép hullámos félholdakat (vagy valakinek: kagylókat) forró, enyhén sós vízben kifőzzük – 3-4 perccel azután vegyük ki őket, miután feljöttek a víz felszínére –, majd vagy vajkockákra helyezzük és összeforgatjuk apróra vágott zöldfűszerekkel, esetleg pirított hagymával vagy gombával, illetve (szintén népszerű módszer): serpenyőben vajat pirítunk, a kifőtt pierogit beleforgatjukátpirítjuk-karamellizáljuk, így tálaljuk pirított hagymával, zöldfűszerekkel, gombával, ami épp illik hozzá. Van, aki egy csöpp hűs tejföllel is lecsepegteti a tetejét.

A tradicionális verziókon túl természetesen se szeri, se száma a különböző regionális és kreatív interpretációknak a rikottás-spenótostól kezdve a mascarponés-bogyósgyümölcsösön át a zsályás-édesburgonyásig. Az egyszerű receptet követve, némi fantáziával nagy sikert arathatunk egy hangulatos őszi pirog-pikniken családdal, barátokkal…

Smacznego – jó étvágyat!