A Méhek Világnapját 2018. május 20-án ünnepelhettük először, miután Szlovénia javaslatára, 3 év előkészítő munka után az ENSZ tagországai 2017 júliusában elfogadták az indítványt. A választás nemcsak azért esett május 20-ra, mert ebben az időszakban a legaktívabbak a méhek, hanem azért is, mert 1734-ben e napon született a méhészet úttörője, Anton Janša a szlovéniai Krajna-vidéken lévő Breznicában. Jansa, aki eredetileg festőnek tanult, Mária Terézia felkérésére a bécsi méhészeti iskola Európa-szerte híres oktatója lett. Szülőföldje, a Krajna-vidék máig Szlovénia méhészeti központja, a krajnai őshonos méh pedig nemzeti szimbólum. A kicsit több, mint 2 milliós Szlovéniában kiemelkedően sokan – minden 200. lakos – foglalkozik méhészettel.
De miért ilyen fontos ez a téma? A válasz egyszerű: a 2050-re várhatóan 9,8 milliárd lakosú Föld élelmiszerbiztonságának harmada múlik a méheken és más beporzó rovarokon. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet adatai szerint jelenleg minden 3. kanál étel előállításához van szükség beporzásra, így teljes mértékben indokolt, hogy legyen a méheknek világnapja és minél több figyelem irányuljon – az egyes országok mezőgazdasági szervezeteinek, minisztériumainak közreműködésével – a méhek és beporzók védelmére és a méhtermékek fogyasztására. Utóbbi természetesen segít fenntartani az ágazatot és átörökíteni a méhészetre vonatkozó pótolhatatlan tudást. Az erőfeszítések biztonságot nyújthatnak, munkát teremthetnek egy olyan, jellemzően kistermelői ágazatban, ami a humanitás számára évezredek óta rendkívüli fontossággal bír.
Az ENSZ minden tagországa egyetért abban, hogy a világon a növekvő népesség ellenére meg kell szüntetni az éhezést, és fenntartható, környezetbarát módon, a 21. századi technológia és tudomány segítségével (pl. a pazarlás csökkentésével) általános élelmiszerbiztonságnak kell kialakulnia. Ez nemcsak arról szól, hogy minden embernek joga van nem éhesnek lenni, hanem arról is, hogy ne alakuljanak ki globálisan eszkalálódó krízisek azért, mert bizonyos területeken tartós élelmiszerhiány uralkodik. Ebben segíthetnek a méhek, ha vigyázunk rájuk.
Hazánkban a Méhek Napját 1994-től a Magyar Méhészek Kezdeményezésére április 30-án tartjuk, de mivel ez nem esik messze a méhek világnapjától, a két időpont között akár több hetet is szentelhetünk a „méhtudatosságnak”. Első lépésként meg kellene ismerni és vásárlással támogatni a prémium minőségű hazai mézeket és méhtermékeket, melyek – általános szabály – elsősorban hőkezelés nélkül fogyasztandók, így részesülünk legjobban különleges hatóanyagaikból. Magyarországon egyébként 20-25000 tonna mézet termelnek évente, főleg akác-, hárs-, gesztenye-, napraforgó-, medvehagyma-, repce- és selyemkórómézet, valamint vegyes virágmézet. Az egy főre eső mézfogyasztás 0,5 kg, míg Görögországban, ahol világszinten a legtöbb mézet fogyasztják, 1,62 kg évente.
A méhtermékekről röviden:
Méz: Növényi nedveket szívó rovarok által nektárból vagy élő növényi nedvekből gyűjtött anyag, amit a méhek begyűjtés után saját anyagaik hozzáadásával átalakítanak, raktároznak, dehidratálnak és lépekben érlelnek. A nektárból származó mézet virágméznek, a növények élő nedveiből nyert mézet mézharmatméznek hívjuk. Nektár: a zárvatermő növények beporzó rovarokat csalogató, édes nedve, amit „nektáriumok” – mézfejtő mirigyek – választanak ki a növény virágán belül vagy azon kívül. A nectar szó latin eredetű, jelentése: „fenséges ital”, „nedű”.
A méz édességét a nem kristályosodó gyümölcscukor, egyedi ízét a különböző növények nektárjainak illóolajai határozzák meg. Mivel a benne lévő enzimek és illóolajok mennyisége idővel csökken, a termelői mézet lehetőleg 1 éven belül fogyasszuk el.
Mézharmat (harmatméz, erdei méz, fenyőméz): mint említettük, szintén a méhek gyűjtik, de a virágmézzel ellentétben nem nektárból állítják elő, hanem a növények levelein felhalmozódó, magas tápanyagtartalmú anyagból. A propolisz.com weboldal szerint:
Az erdei méz gyógyhatása kiemelkedik a többi méztípusé közül. Mivel magas ásványi anyag-tartalommal rendelkezik, kifejezetten jó immunerősítő szer. Csodálatos összetételének köszönhetően az erdei méz vizelethajtó, roboráló, általános erősítő, csonterősítő és nyugtató hatású. Nehéz fizikai munka végzése esetén, illetve legyengült immunrendszerű állapotban rendszeres fogyasztása kifejezetten ajánlott. Az erdei méz remek ellenszere a szamárköhögésnek és a légúti hurutos megbetegedéseknek, ezért megfázás, nátha, torokgyulladás, légcső- és tüdőpanaszok esetén is érdemes az antibiotikumos kezelés kiegészítésére alkalmazni. Ajánlott fogyasztási mennyisége napi 4-5 evőkanál, önmagában vagy kenyérre kenve.
Propolisz: a más néven „méhszurokként” ismert anyagot az egyik legerősebb természetes immunerősítőként tartják számon. Igen összetett anyag, melynek mibenlétét még nem sikerült teljesen feltárni. Lényeg, hogy a méhek ezt használják baktériumok ellen, sterilizálásra, védelmi célokra és fertőtlenítésre. Az emberi szervezetre immunerősítő, gyulladásgátló, görcsoldó, vérnyomáscsökkentő, fájdalomcsillapító, citosztatikus (daganatellenes), valamint regeneráló és fekélyesedést gátló hatást fejt ki. Érdemes kiemelni antiallergén mivoltát is: „Ha egy pollenekre allergiás személy már hetekkel a panaszok várható megjelenése előtt óvatosan adagolva virágport szed, megvan rá az esély, hogy a szervezet hozzászokik az allergének jelenlétéhez a bélben, és nem reagál olyan erőteljesen, amikor a pollen a légutakon keresztül jut a szervezetbe. Fontos azonban, hogy a propolisz 10 km-es körzetben élő méhésztől származzon. Az, hogy az allergiás bírja-e a propopoliszt, teszttel deríthető ki.” (forrás: propolisz.com).
Mivel a mézet a tápanyagvesztés elkerülése végett hőkezelés nélkül javasoljuk fogyasztani, íme egy rendkívül egyszerű, de annál fantasztikusabb salátaöntet-recept tele ízzzel, kreativitással és fantáziával. Bármilyen friss zöldséget, salátalevelet forgatunk a dresszingbe, biztos, hogy a végeredmény a család első számú kedvence lesz. Mivel a zöldségek több mint 90%-a víz, a siker azon múlik, elég energikusan fűszereztünk-e: ebben nyújt segítséget pár evőkanál zamatos méz.
A salátadresszing (vinaigrette) klasszikus arányai: 3 rész hidegen sajtolt növényi olaj + 1 rész savas összetevő, általában valamilyen salátaecet + só, bors, fűszerek
A zöldségek magas víztartalma miatt – ami Jamie Oliver szerint „elnyeli” az ízeket – javasolt a savas összetevőből és a sóból (lehetőleg minőségi, tengeri sóból) valamivel többet használni, és nem elfeledkezni az őket ellensúlyozó édes komponensről, ami nélkül félkarú óriás lenne az öntet. Ízesítsünk tehát addig, míg a savas-édes-sós ízek és a fűszerek úgy olvadnak össze, hogy legszívesebben elnyalogatnánk az egészet (megj.: egy ilyen dresszing pácnak is tökéletes).
Extra fűszeres, mézes salátaöntet:
Hozzávalók:
- Fél pohár (1 dl) extra szűz olívaolaj
- 1/3 pohár balzsamecet
- 3 csipet nagy szemű tengeri só
- 3-4 evőkanál méz
- 2 evőkanál minőségi, nem édes mustár (lehet csípős is)
- 2-3 gerezd reszelt fokhagyma
- 1-2 csipet őrölt chilipaprika
- Ha szükséges, a savasság kiegészítésére: plusz balzsamecet vagy frissen facsart citrom/narancslé
Elkészítés: az összetevőket egy salátástálban, villával vagy habverővel keverjük simára, közben kóstoljunk. Harmonizáljuk az ízeket, majd hagyjuk az öntetet 5-10 percig pihenni és újra kóstoljunk. Ha kész, tegyük a tálba az előkészített gyümölcsöket, salátaleveleket és óvatosan forgassuk össze az öntettel. (Jobb, ha a kész dresszingbe tesszük a zöldségeket, mintha a dresszinget öntenénk a salátára.)
Timing tipp: ebédhez vagy vacsorához a dresszinget reggel is elkészíthetjük, alufóliával lefedve, hűtőben remekül összeérnek az ízek. A salátát viszont mindenképp szobahőmérsékletű öntettel fejezzük be, „hűtőhideg” ételben ugyanis nem érvényesülnek az aromák.
Gasztrotipp: a pikáns salátakompozícióba jól illenek a friss és aszalt gyümölcsök és a különböző magvak (csonthéjasok, diófélék, gránátalma-magok). A hozzávalók szabadon variálhatóak, a méznek pl. elsőrangú párja az almaecet és a dióolaj is, de ez esetben ne tegyünk a dresszingbe fokhagymát, mustárt és chilit, hogy ne vigyék el a dióolaj különleges ízét. Durvára tört dióval viszont mindenképp szórjuk meg és a zöldsalátán kívül adjunk hozzá vékonyra vágott almaszeleteket, ill. – ha már almában gondolkodunk – bolondítsuk a dresszinget 1/3 pohár frissen leturmixolt almalével. A natúr gyümölcslevek: narancslé, almalé, ananászlé, lime-lé nagyon jól egészítik ki a különféle eceteket, őket szintén az öntetkészítés elején keverjük a dresszinghez, savasságukat pedig számítsuk bele az ízkompozícióba – ez esetben ugyanis a gyümölcslé és az ecet együtt képviseli a savasságot. Ha egészen friss, tavaszi-nyári gasztroélményt szeretnénk, ecet helyett készíthetjük kizárólag citrom- narancs- vagy lime-lével, ill. kombinációikkal a dresszinget.
Zöldségek a salátában: részesítsük előnyben a szezonális zöldsalátákat, a rukkolát, madársalátát, bébispenótót, ropogós retket, sárgarépát, céklát. Az összhatást fokozhatjuk roppanós csírákkal, enyhébb ízű hagymafélékkel, zöldfűszerekkel és az említett gyümölcsökkel, magvakkal. A paradicsom és a zöldpaprika viszont külön történet: a paradicsomot természetes savassága miatt salátakompozíciókba nem ajánljuk, inkább önmagában, főszereplőként, bazsalikommal, extra szűz olíva (vagy akár tökmag) olajjal, pirított magvakkal, finom sajtokkal kiegészítve. A zöldpaprikának is megvan a maga világa, nem kifejezetten salátaalapanyag. Összességében koncentráljunk a leveles zöldsalátákra, amiket kreatívan variálhatunk gyümölcsökkel, magvakkal és más hozzávalókkal, hogy mind tápanyagtartalom, mind élvezeti szempontból (különböző textúrák harmóniája) megkapjuk a maximumot.
