Június 18-án piknik-világnapra virradunk, e pompás alkalomból kínálunk szezonális, újburgonyás csemegét a szabadba vágyóknak. Mint a Szezon-rovatban írtunk már róla, a piknik a francia pique-nicque (piquer un niche) kifejezésből származik, melynek jelentése, hogy a természet lágy ölén „kiszúrunk” egy alkalmas, üres helyet terveink megvalósításához.
A piknikezés divatja az 1789-es francia forradalomtól kezdve hódította meg Európát és a világot. Nem véletlenül: átrendeződött a társadalom, az emberek birtokba vették az addig csak az arisztokráciának fenntartott gyönyörű parkokat, kerteket, természeti helyeket. A többi pedig már adta magát: a hétvégi sétához, kiruccanáshoz, titkos randevúhoz nem kellett más, mint egy strapabíró kosár, benne sok-sok finomsággal, egy üveg ropogós pezsgővel vagy könnyű borral, és pár takaró, hogy az árnyas fák alatt vagy a dús mezőn kényelmesen bevackolódhassunk – ahogy az Szinyei Merse Pál Majális, Édouard Manet Reggeli a szabadban, vagy Claude Monet szintén Reggeli a szabadban c. festményén látható.
Bár az esemény gasztronómiai alapkelléke a vidám piknikkenyér, a patafla (ld. a lenti linket), az idők során más, a szabadban zajló étkezéshez kompatibilis ínyencség is otthonra talált a világ piknikkosaraiban. Ilyen az újkrumpliból készült quiche (francia pite) is – íme, a recept:
Újburgonyás quiche 8-10 személyre
Hozzávalók a pitetésztához:
- 22,5 dkg átszitált búzafinomliszt + egy kevés a felület lisztezéséhez
- 14 dkg hideg, felkockázott vaj
- 1 teáskanál porcukor
- 1 nagy tojás sárgája
- Csipet só
- 3 evőkanál hideg víz
A töltelékhez:
- 25 dkg újkrumpli, megfőzve, kihűtve, félbevágva (negyedekbe, ha nagyobbak a szemek)
- 2 csokor újhagyma, vékonyan felkarikázva (opcionálisan zsenge póréhagyma is megfelel)
- 25 dkg érett, ízes, kis kockákra vágott ementáli, Gruyère, Gouda, Edam vagy cheddar-sajt
- 5 friss tojás
- 1 dl 2,8% zsírtartalmú tej
- 2 dl 20%-os tejszín vagy tejföl
- Ízlés szerint: só, őrölt fehérbors, apróra vágott zöldfűszerek (snidling, petrezselyem, zsálya, kakukkfű…)
Elkészítés:
- Szitáljuk a sóval elkevert lisztet egy nagy tálba. Tegyük bele a vajkockákat, tiszta kézzel morzsolgassuk a liszttel addig, míg zsemlemorzsára emlékeztető állagú nem lesz.
- A vajas morzsához tegyük hozzá a tojássárgát, a porcukrot és 3 evőkanál hideg vizet. Gyorsan, dinamikusan dolgozzuk rugalmas tésztalabdává. Fóliázzuk le, hagyjuk pihenni legalább 20 percig.
- A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Lisztezett felületen nyújtsuk fél centisre a tésztát, majd béleljünk ki vele egy kerek, 23 cm átmérőjű, tapadásmentes (kerámia) piteformát. A tészta kilógó széleit vágjuk le.
- A piteformába tett tésztára helyezzünk sütőpapírt, majd rakjuk tele az alját sütőbabbal (az általában kerámiából készült gyöngyöcskék megakadályozzák, hogy a pite sülés közben megemelkedjen – van, aki lencsét vagy tökéletesen megtisztított köveket, kavicsot használ).
- Süssük a pite „bölcsőjét” 20 percig, majd távolítsuk el a tésztáról a sütőbabot és a sütőpapírt, és süssük még 5-10 percig, világos homokszínűre.
- Vegyük ki a tésztát, a sütő hőmérsékletét csökkentsük 160 fokra. A pite aljában oszlassuk el a főtt újburgonyaszeleteket, az újhagymát és a sajtkockákat. Az egész tojásokat, a tejet és a tejfölt/tejszínt keverjük össze, fűszerezzük ízlés szerint, de visszafogottan – hagyjuk a szezon sztárjait természetes fényükben ragyogni.
- A tojásos keveréket öntsük a pitébe, a krumpli-hagyma-sajt rétegre. 160 fokos sütőben süssük szép aranybarnára (kb. 40-45 perc). Kivétel után hagyjuk langyosra hűlni, és már mehet is az asztalra vagy a piknikkosárba!
Quiche-info: a mára világkedvenccé vált pite Franciaországból származik, legismertebb fajtája a lotaringiai „quiche Lorraine”, mely hagyományosan szalonnával készül. A quiche tölteléke jellemzően nem édes, egy szelet pedig bőségesen elég egy főétkezésre. Az, hogy egy tésztakosarat tojással, tejszínnel, tejjel kikevert hozzávalókkal megtöltve süssünk készre, az európai konyhákban nem egyedülálló: feljegyeztek ilyen pitéket már a II. Richárd király mesterszakácsai által 1390-ben publikált „The Forme of Cury” című recepteskönyvben és az 1465-ös „Libro de arte coquinariában” is, mely egy bizonyos Martino de Rossi nevű korabeli sztárséf műve, a kifinomult északolasz konyha enciklopédiája. Napjainkban a quiche-t természetesen a szivárvány minden színében készítik klasszikustól mentesen át vegánig, a leghagyományosabb verziók az említett quiche lorraine-nen kívül pedig a gombás, a póréhagymás, a sajtos, a paradicsomos (quiche provençale), valamint a spenótos (quiche florentine : a spenótrajongó firenzei Medici Katalin emlékére).
Italajánlat: elegáns, nyárias száraz tokaji furmint vagy extra száraz, hazai blanc de blancs pezsgő
