Bár a legtöbben franciának gondolják, a croissant karrierjét (a baguette-el együtt) valójában egy bécsi vállalkozó, August Zang indította el Párizsban 1839 körül. A témához kapcsolódóan érdemes leszögezni, hogy Franciaországban vagy akár Svájcban máig háromféle pékterméket különböztetnek meg: a pékségekben (la boulangerie) készült kenyereket (baguette, fougasse, pain boule, stb.), a bécsi típusú, elsősorban kelt, hajtogatott, leveles-vajas tésztából készült péksüteményeket (ilyen a croissant is), melyek „les viennoiseries” néven futnak, valamint a délutáni-esti süteményeket és desszerteket (macaron, éclair, Paris-Brest, stb.), amikhez cukrászdában (la pâtisserie) juthatunk hozzá. A nagyobb üzletekben mindhárom kategória termékeit megtaláljuk, de az első kettővel – kenyérfélék, baguette és „viennoiseries” – a legtöbb francia pékségben találkozhatunk.
August Zang, osztrák feltaláló és vállalkozó üzlettársával, a Párizsban élő Ernst Schwarzerrel 1839-ben nyitotta meg a rue de Richelieu 92-es szám alatt híres pékségét, a Boulangerie Viennoise-t, szó szerint „bécsi pékséget”. Az akkoriban különlegesnek számító bécsi eljárással készült péksütemények híre gyorsan terjedt, a 20. századtól ezen finomságok pedig – élükön a leveles-vajas croissant-nal – már francia specialitásként hódították meg a világot. Zang korában, a 19. században a „bécsi típusú” péksüteményeket az osztrák fővárosból érkezett, képzett pékek és tanítványaik készítették, 3 beosztásban:
- „Le croissantier”: croissant-készítő, a leveles-vajas tészták mestere
- „Le biscottier”: a nem leveles tésztából készült (tea)sütemények szakértője
- „Le pâtissier-viennoise”: a kifinomult bécsi sütemények specialistája
August Zang első, Párizsban nagy sikert aratott terméke a pain viennoise, azaz „bécsi kenyér” volt, majd bevezette a kipferlt (kiflit), és később, a kipferl nyomdokán a bonyolultabb, látványosabb croissant-t is. A croissant történelme azonban kutatások szerint a 19. századnál sokkal korábbra nyúlik vissza: a leveles tészta gyökerei valószínűleg közel-keleti eredetűek, a belőle készült finomságok a középkorban török közvetítéssel jutottak el Európa délkeleti részére, ill. a török hódoltság idején Magyarországon keresztül az osztrák konyhába és Nyugat-Európába. (Hazánknak a baguette megszületésében is fontos szerepe volt, a francia pékek ugyanis a 18. századtól tértek át a tésztájához szükséges, nagyon finomra őrölt, Magyarországról származó, „gruau” nevű lisztre.)
A croissant legendájának egy másik változata szerint 1683-ban, Bécs ostromakor a helyi pékek pótolhatatlan segítséget nyújtottak a városnak, ugyanis korán reggel, amikor a raktárakból a napi sütéshez való lisztet cipelték fel, meghallották, hogy a törökök alagutakat ásnak, hogy az addig sikertelen ostromot valahogy győzelemre vigyék. A szemfüles pékek rögtön riasztották a katonaságot, így a terv kudarcba fulladt, a pékek pedig nagy dicséretben részesültek. A törökök feletti győzelmet ezután félhold alakúra sütött kenyérrel – az Oszmán Birodalom jelképe – ünnepelték, a félhold-formájú péksütemények pedig fokozatosan divatba jöttek Ausztriában. Eszerint az interpretáció szerint a különleges bécsi kifli Franciaországban Marie Antoinette (1755-1793) révén terjedt el, állítólag nevét is – croissant – Franciaország osztrák származású, luxuskedvelő királynéjától kapta. Lényeg, hogy a croissant a 20. század első felében már a francia gasztronómia egyik legnépszerűbb péksüteménye volt, és bár sok fajtája létezik (csokis, lekváros, marcipános, almás, mandulás, stb.), Franciaországban leginkább ízesítés és plusz vaj nélkül, frissen, ropogósan, a reggeli kávé mellé fogyasztják, esetleg egy kis dzsemmel.
Hogyan ismerjünk fel egy jó croissant? Természetesen minden reggel frissen készül, számos aranybarnára sült, roppanós rétegből áll, a nem kevés (egyes francia pékségekben 1 nyers tésztalapba 1 egész lap vajat nyomnak bele) kiváló minőségű vajnak köszönhetően befelé egyre puhább és finoman édeskés ízű. Hosszú ideig kelt tésztájához fehérjében gazdag búzalisztet, tejet és az említett vajat, de tojást nem használnak – 1 felvert tojással csupán a tetejét kenik meg sütés előtt, hogy szép fényes, aranyló legyen. A croissant-nak, mint sokminden másnak, az USA-ban hivatalos napja is van: minden évben január 30-án, a National Croissant Day-en adóznak a világ kedvenc péksütije kultuszának.