Régióválasztó
Akcióink régiónként változnak, ahhoz hogy a lakóhelyed szerinti akciókat megkapd kérlek add meg a településed nevét vagy irányítószámod.

Álomdesszert 5 hozzávalóból, 15 perc alatt? Lehetséges!

Ünnep ízzel, szenvedéllyel, és egy kis történelemmel

Szent Valentin – bármelyik a 3 őskeresztény Valentinus közül, akinek köze lehet Valentin-naphoz – bizonyára alig hinne a szemének, ha most, circa 1700 évvel feltételezett mártíromsága után körülnézne emléknapján: az USA-ban például, az Amerikai Üdvözlőlap Társaság adatai szerint évente több mint 190 millió nyomtatott Valentin-napi képeslapot postáznak, és ebben nincsenek benne az iskolákban gyártott üdvözlőkártyák, melyek többségét tanárok kapják, ill. a gyerekek egymásnak adják: velük együtt a klasszikus üdvözlőlapok száma az 1 milliárdot is elérheti. És persze ott vannak még az online valentinok, amik népszerűsége az utóbbi években természetesen egyre nő.

Bár Valentin-nap történetében elég sok a bizonytalanság, a 3 őskeresztény Valentinus közül: Római Valentinus, Terni Valentinus (Terni városa ma Olaszország Umbria tartományában található), és egy Afrikában mártíromságot szenvedő Valentinus (akiről nem sokat tudunk) közül február 14-e az első kettő hivatalos ünnepnapja.

Történetek főleg Római Valentinusról maradtak fenn, a legismertebb, hogy mint gyakorló keresztény papot, II. Claudius császár (i.sz. 214-270) elfogta és börtönbe záratta. A császár személyesen ment be őt kihallgatni, és mivel állítólag lenyűgözte Valentinus személyisége, hogy életét mentse, megpróbálta lebeszélni a keresztény hitről. Erre Valentinus határozott nemmel válaszolt, így végül kivégezték. De még mielőtt ítéletét végrehajtották volna, a börtönben csodát tett: kigyógyította vakságából Júliát, az Asterius nevű börtönőr lányát, ezért a börtönőr és családja keresztény hitre tért. Hogy hol rejlik a mai Valentin-naphoz vezető szál? A legendák szerint Valentinus kivégzése előtt levelet írt Júliának, amit a „Te Valentinodként” írt alá.

A kármeliták és egyes történészek úgy tartják, Valentinust Rómában, a később épített Szent Praxedis-bazilika (Santa Prassede) helyén temették el, a meggyógyult Júlia pedig maga ültetett egy, a soha nem múló szeretetet jelképező mandulafát sírjához, mely tavasszal újra és újra csodálatos, rózsaszín virágfelhőbe borult… De nem Júlia esete az egyetlen, egészséghez kapcsolódó Valentin-napi vonás: kevésbé köztudott, de Szent Valentin más szentekkel, pl. a 4. században élt Szent Vitusszal együtt az epilepsziában szenvedők védőszentje is. Ekkoriban ugyanis úgy tartották, hogy csak isteni erő képes az epilepsziás betegeken segíteni.

Egy másik, nem kevésbé misztikus történet szerint Római Valentinus titokban a császár katonái között tevékenykedett és – minden tiltás ellenére – összeadta a keresztény katonákat szívük választottjával. Hogy felismerjék, Valentinus egy gyönyörű, lila ametiszt-kővel díszített gyűrűt hordott (amit ekkoriban előszeretettel viseltek a keresztény püspökök), a feltűnő ékszert pedig egy belevésett Kupidó díszítette (Cupido latinul: vágy, a szerelem jelképe). Mivel II. Claudius a gótok felett aratott győzelmi mámorában arra buzdította katonáit, hogy nyugodtan „vegyenek magukhoz” akár 2-3 nőt is, Valentinus a seregben járva emlékeztette a már megkeresztelkedett katonákat morális kötelezettségeikre. És hogy minél mélyebb nyomot hagyjon bennük a kereszténység tudata, pergamenből kivágott szíveket osztogatott közöttük – állítólag ezek voltak a Valentin-napi képeslapok ősei.

A történelem hullámai közepette Valentin-nap tüze a reneszánszban lángolt fel igazán, az első feljegyzés egy buja, február 14-i ünnepségről VI. Károly francia király idejéből, 1400-ból való. Az írás (kb. „Az udvarlás kézikönyve”) szerint Károly felesége, Bajor Izabella távollétében, Maintes-la-Jolie nevű francia városkában pazar estet tartott, amin a hölgyek bírót játszottak, a pároknak pedig eléjük kellett járulni, hogy vitás ügyeikben döntést hozzanak…

Ebben az évben, 1400-ban halt meg a középkori angol irodalom legnagyobb alakja, Geoffrey Chaucer – a Canterbury mesék szerzője –, akinek köreiben Valentin-nap határozottan romantikus színezetet öltött. Hozzá fűződik az első Valentin-napi szerelmes utalás is, mely az 1343 és 1400 között írt, Parlement of Foules (A madarak törvényszéke) című költeményében fedezhető fel. Modern átírással: „For this was on St. Valentine’s Day / When every bird cometh there to choose his mate”: vagyis a madarak Valentin-napon választottak párt maguknak.

Az első „hivatalos” Valentin-napi vers szintén a 15. századból való: az érzelmes rondót (korabeli francia versforma) Károly, Orléans hercege írta feleségének, így kezdődik: „Je suis desja d’amour tanné / Ma tres doulce Valentinée”. (Kb.: Sebzett szerelem rabja vagyok / Én édes drága Valentinom.) Nem véletlenül szálltak a herceg gondolatai hölgyéhez: 1415-ben, a vers születésekor, az Agincourt-i csata után épp a londoni Towerben raboskodott (a csatát az angolok és a franciák között dúló százéves háború jelentős angol győzelmeként tartják számon).

Úgy tűnik, a nyugtalan kupidókat immár semmi sem tarthatta vissza: Európában végérvényesen átvették a Valentin-nap feletti uralmat. Az ünnep megjelenik többek között Shakespeare 1600 és 1601 között írt Hamletjében, az angol költő-lelkész John Donne egyes műveiben, a közismert „Roses are red, violets are blue…” kezdetű versike őse pedig 1590-ben, szintén egy angol költő, Edmund Spenser „The Faerie Queene” (A tündérkirálynő) c. művében bukkan fel először: „She bath’d with roses red, and violets blewd / And all the sweetest flowres, that in the forrest grew.”

Pár évszázadnyi titkolózás, szervezkedés, diszkréten célba juttatott, könnyebben vagy keservesebben szerzett saját költemény után egy leleményes angol kiadó nyújtott segítséget azoknak a fiatalembereknek, akiket ritkábban látogatott (még e jeles nap környékén is) az ihlet. 1797-ben, sokak örömére megjelent a „The Young Man’s Valentine Writer” (Valentin-napi versek fiatalembereknek), ami egy új, máig tartó korszakot nyitott a szerelem ünnepének történetében: a ready-made üdvözletekét.

A papírgyárosok és kereskedők gyorsan kapcsoltak, a Valentin-napi versikéket hamarosan szövegírók gyártották és díszes üdvözlőlapok foglalták keretbe – Charles Dickens „Kupidó manufaktúráknak” titulálta őket. Nem volt könnyű munka, ugyanis a Viktoriánus-korban pl. a csipkéből varrt Valentin-napi üdvözlet volt a divat, ugyanakkor, a romantikus vonallal párhuzamosan a szatirikus Valentin-lapok (ún. „Vinegar Valentines”) is egyre népszerűbbé váltak. A szívük hölgyét meglepni kívánóknak azonban már nem kellett az ihlet fuvallatára várni, elég volt, ha pénztárcájuk lépést tudott tartani az aktuális trendekkel, az (ekkoriban még) igen drága postaköltségekkel és a Valentin-napban fantáziát (alias: profitot) látó kereskedők tomboló kreativitásával. A „szerelem ünnepére” tervezett ékszerek, parfümök, bonbonok, bokréták és más szuvenírek kínálata ugyanis évről évre rohamosan nőtt, desszertek tekintetében pedig a brit csokoládégyártó Cadbury indította el a lavinát 1868-ban, amikor megalkotta első, kifejezetten Valentin-napi, „Fancy Box” nevű, piros szív alakú dobozba csomagolt bonbonkülönlegességét.

Milyen legyen egy egyszerűen elkészíthető, mégis emlékezetes Valentin-napi finomság a 21. században? Édes-kesernyés, forró és jeges, valamint mandulás (Júlia emlékére), mély bordós-lilás árnyalatú (Valentinus ametiszt-gyűrűjének emlékére), és persze legyen benne bőven selymes, érzéki csokisság is… Ajánlatunk:

Forró rumos-meggyes csokoládészuflé jeges meglepetéssel

Hozzávalók 6 ramekinhez (normál, 9 cm átmérőjű szufléforma):

– 1,5 dl, legalább 2,8%-os zsírtartalmú tej

– 1 dl, legalább 18% zsírtartalmú tejszín

– 3 friss tojássárgája

– 3 csapott evőkanál finomszemű kristálycukor + ízlés szerint pár csipet vaníliás cukor (az édesítésbe számítsuk bele a csokoládé cukortartalmát)

– 2 csapott evőkanál búzafinomliszt

– 5 evőkanál apróra zúzott, magas kakaótartalmú, alacsony cukortartalmú csokoládé (szobahőmérsékleten)

– 1 kis üveg rumos meggybefőtt

– 1 vizespohár mennyiségű, sütőben enyhén megpirított mandulapehely (tálaláskor langyosan ideális)

A tojásfehérje-habhoz:

– 3 friss, hideg tojásfehérje

– 1 teáskanál citromlé

– 3 csapott evőkanál finomszemű kristálycukor

+ szobahőmérsékletű vaj és pár evőkanál jól behűtött, reszelt étcsokoládé a szufléformák előkészítéséhez

Elkészítés:

  1. A rumos meggyet kevés lével együtt, konyhai aprítóval keverjük sűrű masszává (nem baj, ha kicsit darabos marad). 1-2 evőkanál egész meggyet hagyjunk a tálaláshoz. A rumos meggypürét és az egész meggyszemeket hűtsük be felhasználásig.
  2. tejet és a tejszínt öntsük össze egy lábasba, alacsony lángon forraljuk fel.
  3. Közben a tojásokat válasszuk szét. A fehérjét azonnal tegyük hűtőbe, a sárgákat keverjük ki 3 evőkanál cukorral, 2 csapott evőkanál finomliszttel (+ a vaníliás cukorral, ha használunk).
  4. tejszín és a tej tűzhelyen fövő keverékéből öntsünk át egy keveset a cukros tojássárgához, keverjük simára. Majd az egész tejszín+tej keveréket öntsük a cukros tojássárgához, ismét keverjük el. Folyamatosan, kis adagokban adjuk hozzá az apróra zúzott fekete csokoládét. Robotgép legalacsonyabb fokozatával keverjük simára. Végül az egészet öntsük vissza a lábasba, tegyük újból a tűzre.
  5. Közepes lángon, folyamatos keverés mellett főzzük sűrűre, simára a szuflé alapját. Ha kész, zárjuk el a gázt, tegyük félre, hagyjuk kissé kihűlni.
  6. Készítsük elő a szufléformákat: a belsejüket kenjük ki vajjal, szórjuk be hideg csokireszelékkel. Ha kész, tegyük hűtőbe. A sütőt melegítsük elő 190 fokra.
  7. A 3 tojásfehérjéből pár csepp frissen facsart citromlé hozzáadásával verjünk feszes, de nem extra kemény habot. Keverés közben 3 csapott evőkanál finomszemű kristálycukrot folyamatosan adagoljunk hozzá.
  8. A cukros tojásfehérje-hab 1/3-át lendületesen keverjük el a kissé kihűlt szufléalapban. A maradék 2/3 habot lazán, fa spatulával hajtogassuk bele.
  9. Vegyük elő a hűtőből az előkészített ramekineket. Először félig töltsük meg őket, majd ütögessük le egy konyharuhára, hogy egyenletesen oszoljon el bennük a krém. Ezután tegyünk minden forma közepébe 1 kisebb evőkanálnyit a rumos meggypüréből (vigyázzunk, hogy ne nehezítse el a krémet). Végül töltsük fel a formákat egészen a peremig. Egy kést húzzúnk végig a tetején, hogy teljesen sima legyen. Egy kis darab sütőpapírt (vagy a tökéletesen tiszta hüvelykujjunkat, ahogy Gordon Ramsay teszi) pedig húzzuk végig a szufléformák belső peremén, ezáltal kis mélyedést kialakítva a krémben.
  10. Előmelegített sütőben süssük a csokis-rumos meggyes szuflét 15-18 percig. 10 percnél kezdjük el ellenőrizni az emelkedést, de a sütő ajtaját ne nyissuk ki.

Remekművünket a sütőből kivéve azonnal tálaljuk – természetesen a szufléformában, nem kiborítva, mint a moelleux au chocolat esetében.

Tálalás: Vegyünk elő egy, a szufléformához illő, nagy, lapos tányért, de tálalhatunk más kreatív felüleleten is. Helyezzük rá az elkészült szuflét: tervezzük meg a látványt, lehet szimmetrikus vagy aszimmetrikus is. A legextravagánsabb, ha a forró szuflét valamilyen jéghideg finomsággal komponáljuk: pár szem behűtött rumos meggy és/vagy 2 mini gombóc, szuperfinom csokifagyi. Végül szórjuk meg langyos, pirított mandulapehellyel.

Megj.: Az általános gyakorlat hideg kiegészítőnek Bourbon-vaníliafagyit vagy pár csepp kemény házi tejszínhabot diktál, de Valentin-napon nem térnénk el a csoki mély, érzéki világától. 3 összetevő: csokoládé, rumos meggy, ropogós mandula tökéletes recept a felejthetetlen gasztroromantikához…