Karanténi kulinária: a jazz íze Satchmóval

Oldódjunk fel egy kicsit! 2011-től minden év április 30-án jazzre mulat a világ, mivel Herbie Hancock, 80 éves zenészlegenda, az ENSZ jószolgálati nagykövete javaslatára az ENSZ Oktatásügyi, Tudományos és Kulturális szervezete ekkor ismerte el a Jazz Világnapját, és ekkor tartották az első nagyszabású rendezvénysorozatot is 3 helyszínen: a párizsi ENSZ-központban, a kultikus afroamerikai zenei helyszínként ismert Congo Square-en, New Orleansban (ma a Louis Armstrong Park része), valamint az ENSZ New York-i főhadiszállásán. A kulturális-zenei nagyságok (Stevie Wonder, Dee Dee Bridgewater, Quincy Jones, Morgan Freeman, Robert de Niro, Michael Douglas, Tony Bennett) részvételén túl az első globális jazzünnep programjában rengeteg koncert, worshop, beszélgetés szerepelt, a csúcspont pedig azóta is egy All-Star örömzenélés április 30-án, melynek keretében jazz-világsztárok lépnek fel egy emblematikus helyszínen.

A Jazz Világnapját 2011 óta mindig más város rendezi meg (eddigi házigazdák voltak pl. Havanna, Isztambul, Párizs, Oszaka, Szentpétervár és Washington), 2020-ban pedig a dél-afrikai Fokvárosra került volna a sor, azonban a járványügyi helyzet miatt itt is kénytelenek voltak az eseményt teljes egészében online platformra terelni. A zene azonban nem ismer határokat, a jazz pedig méltán híres páratlan energiájáról, mellyel súlyos helyzetekben is képes volt lelket önteni az emberekbe és hidakat építeni.

Hogy mi a jazz valójában? Herbie Hancock, a Jazz Világnap elnöke így fogalmaz: „Amikor egy ember elnyomásban él, természetes reakciója a harag. A jazz válasz az elnyomásra, de nem fegyveres, véres válasz. A jazz harmóniát nyújt – és egyben reményt a szabadságra.”

A jazznagyságok hosszú sorában a legnépszerűbb talán máig Louis Daniel Armstrong, alias „Satchmo”, aki üstökösként tört fel New Orleans mélyéről egy olyan szférába, amit a későbbi afroamerikai művészek közül is csak kevesen tapasztalhattak meg. Satchmo nemcsak elképesztő trombita- és énekszólóiról, improvizációs készségéről, hatalmas vigyoráról és társaságban lelkesen előadott New Orleans-i anekdotáiról volt híres, hanem arról is, hogy ő volt a modern amerikai zenetörténelem első igazi cross-over személyisége: valaki, aki művészetével, karizmájával társadalmi, faji, kulturális falakat bontott le. Satchmóért több mint 4 évtizedes karrierje során nemcsak az afroamerikaiak vagy az amerikai nagyvárosok kultúrközönsége rajongott, hanem háttérre, hovatartozásra tekintet nélkül szinte mindenki – e rasszizmustól áthatott időszakban kevesen részesültek olyan általános megbecsültségben, mint ő.

Louis Armstrong legnépszerűbb beceneve: Satchmo (kb.: zsákszájú) állítólag onnan ered, hogy gyerekkorában a New Orleans-i utcákon táncolva próbált némi zsebpénzt keresni, az aprót, amit a nézők a járdára szórtak, pedig összesöpörte és betömte a szájába, hogy a nagyobbak nehogy elvegyék tőle. Az első fekete megasztár számára nem volt egyszerű a kezdet: apja elhagyta a családot, amikor még kicsi volt, 5 éves koráig nagymamája nevelte, aki ekkor viszont visszaadta anyjának.Gyerekkorát New Orleans „Battlefield” (harcmező) nevű szegénynegyedében töltötte, a zenével pedig először a storyville-i (a piroslámpás kerület) bárjaiban, bordélyaiban találkozott. Helyzete akkor stabilizálódott, amikor egy litván származású zsidó család, a Karnoffskyk befogadták, és táplálni, támogatni kezdték. Visszaemlékezései szerint már hétévesen átérezte azt a rosszindulatot és megkülönböztetést, amit „más fehér emberek” nevelőivel szemben tanúsítottak. Nagyon hálás volt ennek a családnak, többek között azért is, mert nekik köszönhette első trombitáját: mivel különféle munkákkal (szénhordás, házalás) bízták meg, a kis Satchmo úgy döntött, a zene erejével fogja odacsábítani a kuncsaftokat, kiállt hát Karnoffskyék limlomos szekere mellé, és egy bádogkürttel improvizálva leadta első koncertjét. Játékát hallva befogadói rögtön úgy döntöttek, vásárolnak neki egy „rendes” trombitát a helyi zaciban. Bár későbbi interjúiban rendszeresen „baptista neveltetésűnek” vallotta magát, Louis Armstrong a Karnoffskyk tiszteletére élete végig egy Dávid-csillag alakú medált viselt.

Mindemellett Satchmo nemcsak énekelni, zenélni és társasági életet élni, hanem enni is nagyon szeretett – nem meglepő módon a louisianai kreol konyha fogásai voltak a kedvencei. A vörösbabos rizsért (creole red beans and rice) annyira rajongott, hogy leveleit rendszeresen így írta alá: „Red Beans and Ricely Yours,…” Sőt, negyedik feleségét, Lucille Wilsont is úgy vette el 1942-ben, hogy biztos, ami biztos, még az esküvő előtt megfőzette vele az ételt.

Íme, Satchmo és Lucille kreol rizsének eredeti receptje:

Hozzávalók 6-8 személyre:

A vörösbabhoz:

A rizshez:

Készíthető szalonna helyett: 6 kisebb szelet füstölt csülökkel vagy 1 egész főtt-füstölt, kötözött lapockával

Szükséges: egy nagy, lefedhető lábas

(Figyelem! A recept sok telített zsírt és sós, feldolgozott húsfélét tartalmaz, melyek fogyasztása csak alkalomszerűen ajánlott. Lucille Armstrong a sertéshúst nem fogyasztóknak zsírosabb szárnyassal vagy marhahússal javasolta az étel elkészítését.)

Eljárás:

  1. Bab & szalonna: a száraz vesebabot mossuk át hideg vízzel, tegyük egy tálba, engedjünk rá vizet, míg ellepi. Lefedve áztassuk 1 éjszakán át.
  2. Másnap öntsük le róla az áztatóvizet, engedjünk rá friss vizet, tegyük fel főni (a folyadék a főzés során éppen el kell, hogy lepje el a babot). Helyezzük a lábasba a sós szalonnát is, hogy együtt főjenek.
  3. A lábast fedjük le, magas lángon forraljuk fel az ételt. Amikor felforrt, vegyük le a lángot közepesre, főzzük másfél óráig.
  4. Ha az idő letelt, adjuk hozzá a felkockázott vöröshagymát, a fokhagymát, a kaliforniai paprikát, a szárított paprikát, és pár csipet sót (kóstoljunk, mert a szalonna is sós). Főzzük alacsony lángon 3 óráig.
  5. Adjuk hozzá a sűrített paradicsomot, főzzük ismét másfél óráig. Pótoljuk a vizet, ha szükséges.
  6. Rizs: hideg vízzel mossuk át a rizst, a kellő mennyiségű sós vizet pedig egy lábasban forraljuk fel. Öntsük a forró vízbe a rizst és főzzük közepes lángon, míg a víz majdnem elfő alóla. Ekkor fedjük le a lábast, és alacsony lángon főzzük tovább, míg a szemek átpuhulnak, de még szétválnak, nem ragadnak össze.
  7. Ha csülökkel vagy lapockával készítjük: a húst öblítsük le hideg vízzel, tegyük egy nagy lábasba, öntsünk rá annyi vizet, amennyi ellepi. Lefedve, közepes lángon forraljuk fel, majd főzzük másfél óráig. A vörösbabról öntsük le az áztatóvizet, a többi hozzávalóval együtt tegyük a húshoz. Főzzük 4,5 óráig, a folyadékot pótolva, ha szükséges.

Tálaljuk a kreol vörösbabot a rizzsel és némi friss zöldfűszerrel, hogy az ízek szárnyán ismét megbizonyosodjunk róla: Satchmónak igaza van, minden vélt vagy valós problémánk ellenére ez egy wonderful world>>

Firenzei gasztroparádé: süss csúcssütit Leonardo da Vincivel!>>

Ilyen a béke íze: kóstold meg Nelson Mandela kedvenc csirkéjét is>>

 

(Képek: Pinterest, swankyrecipes.com)