Trikolor koktélparti: a szabadság íze

1789. július 14-én reggel a 40-50000 fős párizsi tömeg a hírre, hogy a király, XVI. Lajos szorosabbra zárta a város körüli, nagyrészt külföldi zsoldosokból álló katonai gyűrűt, megtámadta az Invalidusok házát (Hôtel de Invalides), és onnan többezer puskát és pár ágyút zsákmányolt. Lőszert azonban nem találtak, azt ugyanis már korábban a Bastille Saint-Antoine erődbörtönbe szállították a királyt védők. 10 óra körül a tömeg már itt kopogtatott, a békésnek indult tárgyalások végét azonban nem várták ki: fél 2-kor betörték a kaput, pár órás harc után a helyőrség megadta magát, a nép pedig közel 14000 kiló puskaporral lett gazdagabb. A helyzet a siker ellenére – vagy épp azért – eszkalálódott: a börtön vezetőjét és maréknyi katonáját útban a városháza felé lemészárolták, kitört a forradalom.

A francia forradalmat máig a történelem egyik fordulópontjaként tartjuk számon: annak ellenére, hogy az események az 1793 június-1794 július közötti jakobinus terrorba, majd Bonaparte Napóleon diktatúrájába (1804-1814) torkolltak, eszméi és vívmányai: születési alapon nyugvó egyenlőség az emberek között, a feudalizmus, ezzel együtt a születéssel járó nemesi előjogok eltörlése, az egyház előjogainak és kiváltságainak eltörlése, a polgárság és a szabad kereskedelem fejlesztése, a szabad akaraton, tehetségen, érdemen múló érvényesülés előtérbe helyezése, valamint egyeltalán az, hogy egy országban élők életét, jogait, egymáshoz való viszonyát egy alapokmányban lefektetett, szabadságon, egyenlőségen, testvériségen alapuló elvrendszer határozzon meg, az amerikai függetlenedés (Az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata: 1776. július 4.) és a nem sokkal az USA megszületése után kirobbant francia forradalom vitathatatlan érdeme.

A folyamat persze nem volt igazságtalanságoktól, embertelenségektől, a „cél érdekében” kivitelezett karaktergyilkosságoktól mentes, gondoljunk csak a franciaországi parasztok által meglincselt többezer nemesre vagy a XVI. Lajos után 1793 októberében, 37 évesen lefejezett Marie Antoinettre. Utóbbiból a forradalmi média nem kevés energiabefektetéssel a népet gyötrő, pompájában dagonyázó perszónát, az „ancien régime”-et (volt feudális rendszert) megtestesítő alakot faragott. Mint azt több szakértő, köztük a brit Antonia Fraser is állítja, történelmi források szerint nem Marie Antoinette mondta a neki tulajdonított, elhíresült mondatot: „Hát egyenek brióst!” (Qu’ils mangent de la brioche) a versailles-i kastély köré gyűlt, kiéhezett tömegnek: az éhezőket megalázó mondást másoknak, Fraser pl. a 100 évvel Mária Antónia előtt élt Ausztriai Mária Teréziának, XIV. Lajos feleségének tulajdonítja. Hiába igazolódott be Mária Antónia ártatlansága a rovására írt legnagyobb bűnben, a „francia királyné nyakékének ügyében” is, a köznép szemében bűnös, élősködő, és (osztrák származása miatt) áruló maradt, aki megérdemelte a „Madame Déficit” nevet és sorsát.

A forradalom eseményeire visszatérve, az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát (Déclaration des droits de l'homme et du citoyen) a Bastille bevétele után nem sokkal, 1789. augusztus 26-án fogadta el az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, az első francia alkotmányt e szöveg alapján 2 évvel később, 1791. szeptember 3-án ratifikálták. A történelem menetére oly nagy hatást gyakorló nyilatkozat szövegét a liberális nézetű, a felvilágosodás eszméivel egyetértő Lafayette márki fogalmazta meg Thomas Jefferson, az USA leendő 3. elnökének közreműködésével. A deklaráció elfogadását és kiadását az 1789. augusztus 4-i „Csodák Éjszakája” előzte meg, amikor két másik felvilágosult elveket valló nemes, Louis-Marie de Noailles és Armand d’Aiguillon javaslatára eltörölték a nemesi és egyházi kiváltságokat. Ekkor az új francia Nemzetgyűlés többsége még egy modern szellemiségű alkotmányos monarchiában gondolkodott, a következő években azonban a köztársaságpártiak átvették a hatalmat, majd 1792 nyarán már csak a girondisták és a jakobinusok rendelkeztek képviseleti joggal az újjáalakult Nemzeti Konventben. Általában 1792. augusztus 10-ét jelölik meg a francia forradalom második, radikális és antidemokratikus szakaszának nyitányaként, ezév szeptemberben kezdték el a papok deportálását, majd kibontakozott a jakobinus terror, melynek több tízezer áldozata között ott volt Olympe de Gouges író, aktivista is, aki az „Emberi és polgári jogok nyilatkozatára” válaszul 1791-ben megírta a „Női polgári jogok nyilatkozatát”.

Vidámabb vizekre evezve, már 1789-ben, a Bastille bevételének évében felmerült egy, a sikert méltó keretek között megünneplő, a franciák egységét sugárzó, nagyszabású rendezvény gondolata: ez valósult meg 1790. július 4-én „Fête de la Fédération” (a szövetség ünnepe) néven a párizsi Champs de Mars-on (Marsmezőn). A káprázatos esemény az 1789-1790-es változásokat, a Nemzetgyűlés által irányított alkotmányos monarchiát, a francia nép minden rétegének (polgárság, parasztság, papság, király, arisztokraták) békéjét és egységét volt hivatott kifejezni egy új társadalmi szövetség keretében: sokan úgy hitték ekkor, a zavaros idők elmúltak, új kor kezdődik. Az ünnepségen, immár reprezentatív minőségben – közben persze a hatalomba való visszatérést tervezgetve – részt vett XVI. Lajos feleségével, Marie Antoinette-tel és fiukkal, a trónörökössel, jelen voltak az újdonsült Nemzetgyűlés tagjai, az egyház képviselői, Párizs és a vidék polgárai, valamint minden rendű-rangú ember a fővárosból és az ország más részeiből.

A koreográfiát tekintve a Marsmezőn a király és családja számára felhúzott hatalmas sátor, és a tér másik oldalán felépült diadalív között folytak az események. Mindez máig élő forgatókönyv: napjainkban Párizs legnagyobb terén, a Champs-Elysées sugárút északi végén lévő Place de la Concorde-on (XVI. Lajos és mások kivégzésének helyszíne) várakozó köztársasági elnök előtt vonulnak el július 14-én francia katonák, rendőrök, tűzoltók ezrei, a légi és vízi alakulatok képviselői.

Az első „Bastille-napba” a szervezők kétségkívül mindent beleadtak, a számlát a Nemzetgyűlés állta, a Marsmezőre várt 100000 ünneplő számára a tribünöket, csatolt létesítményeket a párizsi nép saját kezűleg építette meg (egészen az utolsó pillanatig, mivel a munkálatok nagyon megcsúsztak). Az ünneplők számára hajókból hidat emeltek a Szajnán, a Marsmező közepén felállított oltárnál Talleyrand püspök celebrált misét, majd Lafayette márki vezetésével a Nemzetgyűlés tagjai felesküdtek az alkotmányra, miszerint az egyenlőség, testvériség jegyében, a franciák érdekében járnak majd el. Ezután XVI. Lajos tett esküt, hogy szintén az általa is elfogadott alkotmány szerint fog tevékenykedni. Majd a trónörököst, a leendő XVII. Lajost karjában tartó Marie Antoinette emelkedett szólásra, és nyilvánította ki fia nevében is támogatását. Zárásként a szervezők külföldi delegációkat fogadtak, köztük a csupán 14 éves Amerikai Egyesült Államok képviselőit: ez volt az első alkalom az USA történetében, hogy külföldön bontották ki az amerikai zászlót.

A Fête de la Fédération hivatalos eseményeit többnapos ereszd el a hajam követte Párizsban, csak a Muette-kastélyban (Château de la Muette) 20000 embert láttak vendégül közköltségen, az önfeledt mulatozás 1790. július 18-án ért véget. Bár a történelem végül bonyolultabb és véresebb sorsot írt a francia és az európai társadalmak számára, a szövetség napja soha nem merült feledésbe: július 14-ét 1880. július 6-án nemzeti ünneppé nyilvánították. (A francia forradalom hatására a „legsimább” társadalmi újjászületés Haitin következett be: a forradalmi eszmék által vezérelve, Toussaint Louverture tábornok vezetésével a francia tulajdonú karibi gyarmatszigeten a rabszolgák 1791-ben fellázadtak, kikiáltották szabadságukat, és 13 év küzdelem után, 1804-ben a sziget elnyerte függetlenségét. A sikeres rabszolgafelkelést az azt 1900 évvel megelőző Spartacus-lázadáshoz szokták hasonlítani, az események pedig kibillentették az Atlanti-óceáni gyarmati térséget megszokott kényelméből.)

A „Le Quatorze Juillet” (július 14-e) máig a Francia Köztársaság szimbóluma, az év egyik fő eseménye a naptárban. Hogyan ünneplik (általában)? A parti sokak számára már július 13-án közös evés-ivással kezdődik, este fáklyás felvonulások zajlanak. Július 14-én 10 órától Párizsban kezdetét veszi Európa legrégibb katonai parádéja, mint említettük, a Diadalívtől a Champs-Elysées-en át a Place de la Concorde-ig. A légierő a francia zászló színeire festi az eget, majd kora este a Champs de Mars-on elkezdődnek az ingyenes koncertek, közben országszerte kulturális rendezvények, mulatságok zajlanak. 23.00 és 23.30 között tűzijátékra kerül sor az Eiffel-toronynál, és aki akar, hajnalig mulathat a hagyományosan ekkor megrendezésre kerülő párizsi tűzoltók bálján: a forró hangulatú partik a város tűzoltóságai előtt folynak. Minderről azonban 2020-ban, a járványügyi kockázatok miatt le kell mondani: a nyilvános összejöveteleket nem rendezik meg, a nagyszabású felvonulás helyett másfél órás ceremónia lesz július 14-én délelőtt a Place de la Concorde-on, „csak” 2000 fős katonai bemutatóval a köztársasági elnök jelenlétében, aki később tévéinterjút ad. Az idei, rendhagyó ünnepségen a koronavírus ellen küzdő katonai és civil dolgozók, egészségügyi szakemberek előtt tisztelegnek, köztük várhatóan többen fogják megkapni a legmagasabb francia állami kitüntetést, a Becsületrendet.

Nehéz lenne felsorolni, mi mindent fogyasztanak július 14-én a frankofón világban, a gasztroparádéban természetesen megtalálhatók olyan klasszikusok, mint foie gras, osztriga, rák, puristáknak borjúmirigy, leveles tésztába csomagolt ínyencségek, sajtkompozíciók, zöldfűszeres/halas/gombás pástétomok, édes és sós crêpe-ek, galettek (klasszikus francia és hajdinalisztből készült bretagne-i vagy normandiai palacsinta), hagyományos lotaringiai, provanszi és újhullámos quiche-ek (ld. bejegyzésünket a real.hu Szezon-rovatban: „Újkrumplis piknikpite”), kreatív falatkák, canapék (ld.: „Gasztroparty nagyiéknak: együtt a kanapén”) amuse-bouche-ok (a készítő egyéniségét kifejező, falatnyi kompozíciók), nyári gyümölcsös-vaníliás nyalánkságok (ld. előző írásunkat: „Angolkrémtől szufléig”), és természetesen borok, pezsgők, koktélok.

Az ünnep tiszteletére sok finomság: macaron, pohárkrém, pite, canapé játszik a francia zászló színeiben, és mivel az italok között is dúl a trikolor trend, ezúttal két forradalmian kreatív koktélt és egy különleges, alkoholmentes meglepetést ajánlunk Olvasóinknak a július 14-i ellazuláshoz. Érdekesség: mivel zászlóik színe kompatibilis egymással, a függetlenség napját július 4-én tartó amerikaiak és a július 14-ére készülő franciák szabadon kölcsönöznek egymásnak kék-fehér-vörös koktélokat, több átfedéssel találkozhatunk az internetes receptek között is.

„Tricolor shooter”

Hozzávalók:

Szükséges: shot pohár + koktélcseresznye, utóbbi nem csak díszítésre, hanem segítségként az italok pohárba öntéséhez. A cocktailhunter.com-on azt a tippet kapjuk, hogy a száránál fogva félig mártsuk az első réteg italba a koktélcseresznyét, a második italt pedig óvatosan öntsük rá, így az lassan, a cseresznyéről folyik a pohárba. Ha a réteg elsimult, ismételjük meg a harmadik itallal is.

A Tricolor kémiája: a koktélt szakértők szerint az tartja össze, hogy a rétegek cukortartalom szempontjából csökkenő sorrendben kerülnek egymás fölé, így ha elég finoman öntünk, és megvárjuk, hogy elsimuljanak, nem keverednek össze.

Eljárás: fentiek szerint öntsünk 1 ujjnyi gránátalma-szirupot a shot pohár aljába. Hagyjuk, hogy leülepedjen, majd öntsünk rá ugyanennyi fehércsoki-likőrt. Amikor elrendeződött a csík, ujjnyi Blue Curaçaóval zárjunk, ízlés szerint koktélcseresznyével díszítsük.

„Világforradalom”

Hivatalosan „hirtelen nyár” néven fut a július 4-re és 14-re egyaránt illő, érzékeinkre korántsem veszélytelen kompozíció.

Hozzávalók:

Eljárás:

  1. A pohár aljába tegyünk jó adag tört jeget.
  2. Öntsük rá a dinnyelikőrt,
  3. Majd a fekete áfonyalevet. E két komponenst keverjük össze, hagyjuk, hogy a réteg elsimuljon.
  4. Adjuk a koktélhoz a citromlevet,
  5. És a vodkát.
  6. Blue Curaçao-val zárjunk (a recept szerint ekkor válnak el egymástól tökéletesen a színek),
  7. Végül töltsük fel a koktélt szódával, díszítsük koktélcseresznyével.

„A béke krémje”

Inkább nyalánkság, mint koktél a könnyű, alkoholmentes pohárkrém, remek koccintanivaló velünk partizó gyerekeknek. A vörös színt egy kis piros gyümölcslével lazított, mixerrel kikevert, majd szitán átnyomott málna/meggy/ribizlidzsemmel érjük el, a fehéret szintén kikevert görög joghurttal vagy mascarponéval, a kéket pedig fekete áfonyalével. Az alapanyagokat felhasználás előtt simára keverjük a mennyiségükhöz mért „instant expressz zselatinnal” (ezt főzni sem kell), majd hozzákezdünk a rétegezéshez. Vastag falú pohárba tesszük az első, kék réteget, a poharat jól megdöntve a falhoz (vagy más, stabil felülethez) támasztjuk, ebben a pozícióban akár a hűtöbe is betehetjük. Megvárjuk, míg megköt, majd megismételjük a fehér réteggel, csak a poharat most a másik oldalra döntve támasztjuk ki. A piros réteggel zárunk, gyümölccsel díszítünk, már csak a koccintás van hátra!

 

Bon 14 Juillet a tous – mindenkinek boldog július 14-ét!

 

Gasztro a szabadban: újburgonyás piknikpite>>

Angolkrémtől szufléig: nyári ízparádé>>

Hőségűző top koktélok max. 4 hozzávalóból>>

Gasztropartik új kora: így bulizz biztonságosan 2020-tól>>

(Képek: Pinterest)