Teljes szívből: tejsüti

Egzotikus ínyencséggel, a békeharcos Mahatma Gandhi kedvencével köszöntjük a november 16-i „tolerancia világnapot”: bár Gandhi táplálkozásával kapcsolatban leginkább szigorú vegetáriánus étrendre, böjtre és éhségsztrájkra asszociálhatunk, a világszerte kedvelt indiai tejsütinek, a „doodh ka pedának” állítólag ő sem tudott ellenállni. A lisztmentes csemegéhez csupán magas zsírtartalmú, teljes tejre, némi cukorra vagy édesítőszerre, egy lábasra, türelemre és fantáziára van szükség: a szokatlan eljárással készült sütit ízlésünknek, hangulatunknak megfelelően bolondíthatjuk vaníliával, fahéjjal, kardamommal, aszalt gyümölcsökkel, magvakkal vagy akár virágszirmokkal. Egy szép tál doodh ka peda pedig nemcsak a mi napunkat ragyoghatja be, de apró figyelmességként – a kellő higiéniai elővigyázatosság betartásával – akár szomszédainknak, barátainknak is szerezhetünk vele pár üdítően édes percet.

A tolerancia nemzetközi napját az ENSZ közgyűlése az 1995-ös „tolerancia év” folytatásaként, 1996. december 12-én iktatta be hivatalos ünnepei közé. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) ezt megelőzően már 1995-ben megfogalmazta a Tolerancia Alapelveinek Nyilatkozatát, melyben a toleranciát „a világot benépesítő kultúrák gazdag változatosságának, önkifejezésének, humán megjelenési formáinak tiszteleteként, elfogadásaként és elismeréseként” definiálták, hozzátéve, hogy egymás kölcsönös megértése, jogainak tiszteletben tartása erkölcsi kötelesség, a különböző országok, társadalmi csoportok és maga az egyén számára követelmény, hiszen a Föld kultúrái a tolerancia elve mentén válhatnak képessé a békés együttélésre. Mint a nyilatkozatban szerepel, az intolerancia ezzel szemben társadalmi és gazdasági leszakadáshoz, törvénytelenséghez és erőszakhoz vezet, mely ellen az egyes országoknak oktatással, a jogi keretek megteremtésével és az információhoz való általános hozzáférés elősegítésével kell harcolnia. A tolerancia kiemelkedő alakjai, szervezetei a UNESCO által 1995-ben alapított „UNESCO-Madanjeet Singh” díjban részesülnek békéért, erőszakmentességért folytatott munkájukért – az idei díjazott a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő „Konfliktusmentességért Központ” (Centre for Resolutions of Conflicts) nevű intézmény.

A tolerancia-díj névadója, a 2013-ban elhunyt Madanjeet Singh indiai diplomata, nagykövet, író, festő, fotós és békeharcos, akit Mahatma Gandhi 1942-es, brit gyarmatosítás elleni „Hagyjátok el Indiát!” mozgalmában való részvételéért bebörtönöztek, 1947-től Delhi-környéki menekülttáborokban önkénteskedett, 1953-tól 1982-ig diplomataként dolgozott, majd 1982-től Indiát képviselte a UNESCO-ban. A róla elnevezett díjat a „független India atyja”, Mahatma Gandhi születésének 125. évfordulóján, 1995-ben alapították, karrierje végén Madanjeet Singhet pedig a közösségi harmóniáért folytatott életművéért 2000-ben a UNESCO jószolgálati nagykövetének nevezték ki.

A Nagy-Britanniától független Indiai Köztársaság 1947-es megszületését előmozdító Mahatma Gandhi – Bapu, azaz „papa”, ahogy gudzsaráti nyelven hívják –, híres volt aszketikus életmódjáról, amit élete végéig számos, a kitűzött társadalmi célok erőszakmentes elérése érdekében tartott, nagy nemzetközi visszhangot kiváltó éhségsztrájk tarkított. Gandhi az északnyugat-indiai Gudzsarát államban, a Sabarmati-folyó mellett, a „Sabarmati Ashram” nevű önfenntartó közösségben élt, táplálkozását tekintve a hindu vegetáriánizmus legpuritánabb formáját művelte. Alapelve a következő volt: „Amikor az étel felszívódik a testben, és ezáltal a lélekben, és elveszíti minden élvezeti értékét, csak akkor kezd el úgy funkcionálni, ahogy azt a természet megkívánja.”

Gandhi szerint ételeinkre tehát minden érzelmi hatástól függetlenül, pusztán tápanyagforrásként kell tekinteni. E filozófia égisze alatt India atyja elsősorban dhallal (híres indiai lencseétel), rizzsel és nyers, illetve só és fűszerek hozzáadása nélkül főtt zöldségekkel: céklával, retekkel, tökfélékkel, padlizsánnal táplálkozott. Tősgyökeres gudzsarátiként sűrűn fogyasztott helyben készült chapatit (lepénykenyér), tápláló olajos magvakat és az ashramban tartott állatok tejéből nyert, probiotikumokban gazdag joghurtot is. A cukrot, mint alapanyagot szigorúan lehúzta a közösség étlapjáról, csupán a gyerekekkel tett kivételt: nekik néha engedélyezte a nassolást, és rossznyelvek szerint, ha tejsütiről volt szó, bizony elgyengült ő is.

Indiai tejsüti (doodh ka peda) alaprecept

Mint említettük, az eljárás megtartásával a süti ízlés szerint ízesíthető, díszíthető. A recept a legminimálisabb alapanyagokra épül, lényege, hogy folyamatos, alacsony lángon történő hőkezeléssel a teljes értékű, zsírdús tejből elpárologtatjuk a nedvességet: a folyamat végén csak a tej szilárd alkotóelemei maradnak a lábasban, krémes, homogén masszaként. A kész krémből labdácskákat formázunk, keksznyomóval mintákat nyomunk bele, végül ízlés szerint díszíthetjük a sütik tetejét.

Hozzávalók 11 db tejsütihez:

Elkészítés:

  1. A tejet öntsük vastag falú lábasba. A gázra helyezzünk alátétet, erre tegyük a lábast. Közepes lángon, rendszeresen megkeverve forraljuk fel a tejet. Amint felforrt, vegyük alacsonyabbra a gázt.
  2. Folyamatosan kevergetve hagyjuk a tejet finoman bugyogva forrni. Az indiai recept szerint 8 percen belül elkezd sűrűsödni.
  3. Kevergessünk tovább. 30 perc múlva a tej „krémmé”
  4. Még több kevergetés. 50 perc múlva a krém sűrű masszává áll össze a lábas alján.
  5. A tejmasszához adjuk hozzá a cukrot, intenzíven keverve főzzük tovább, míg felolvad. Utána tegyük bele a kardamomot (vagy más fűszert), ezzel is kevergessük a teljes egybeolvadásig.
  6. A hőkezelést addig folytassuk, míg a massza elválik a lábas aljától, és megtartja formáját. Ha ezt tapasztaljuk, zárjuk el a gázt, húzzuk le róla a lábast, hagyjuk a krémet langyosra hűlni.
  7. Formázás: vegyünk ki a maszzából egy kisebb adagot, gyúrjuk labdává. Keksznyomóval nyomjunk bele mintát, de ha ez nem áll rendelkezésre, akár egy villával is karcolhatunk a tetejére különböző formákat. (Variáció: valaki mély tálba önti a masszát, behűti, majd kockákat, rombuszokat vág belőle.)
  8. Halmozzuk a kész tejsütit egy szép tálra, főzzünk mellé egy finom teát, gyújtsunk gyertyát és adjuk át magunkat az édes élvezeteknek! (Ha esetleg nem fogyna el, a doodh ka peda légmentesen zárt zacskóban, hűtőbe téve 1 hétig eláll.)

Tejsüti-tippek: a tejsütit fűszerezhetjük kardamommal, vaníliával, fahéjjal, de csokipasztillákkal vagy jó minőségű kakaóporral is. Citrusos ízek kedvelői 1 evőkanál lime-, narancs- vagy citromhéjat keverhetnek bele, egzotikumok rajongói rózsavízzel bolondíthatják (a főzés végén, ld. 5. pont). Az interneten itt-ott látható, aranyszínű doodh pedák ünnepi verziók, sáfrányporral készülnek. Ha a krém nagyon sűrű és tapad a lábashoz, indiai receptek szerint 1-2 teáskanál ghee-vel (tisztított vaj) érhetjük el a megfelelő állagot. Ha szükséges, a ghee-t a cukor után adjuk a masszához. A formázás végén a tejsütit díszíthetjük aszalt gyümölcsökkel, pirított kesudióval, pisztáciával vagy akár ehető virágszirmokkal.

Mentes tejsüti: laktózérzékenyek az interneten számos, magtejjel (pl. kesutejjel) készült receptet találhatnak.

Doodh ka peda videórecept>>

Ízlett Gandhi csemegéje? Készítsd el Nelson Mandela kedvencét is>>

2020-ban hatalmába kerített a stressz? Győzd le antistressz-gasztróval>>

És ha minden kötél szakad: mi más, mint egy adag sült török rizspuding a végső megoldás?

Tovább gasztrokalandoznál? Még több egzotikum, még több India: trikolor roti fűszervajjal, házilag>>

 

(Képek: Pinterest)