Húsvétnyitó pompás nass

Az idén március 28-ára eső virágvasárnap a húsvéti nagyhét kezdete, rengeteg szokás fűződik hozzá világszerte. A hagyomány szerint ekkor vonult be betániai szálláshelyéről a Kedron-patak völgyén és az Olajfák hegyén át Jézus Jeruzsálembe, ahol hívei királyi fogadtatásban részesítették: köpenyeikkel, faágakkal takarták be a szamárháton érkező messiás útját, és mivel János evangéliuma konkrétan pálmaágakat említ, az ünnep később pálmák vasárnapja (Dominica Palmarum) néven vált ismertté. A diadalmas bevonulásra – a pálma a győzelem szimbóluma – már az i.sz. 4. században kereszt-alakúra font pálma- és olajágakkal díszített körmenettel emlékeztek Jeruzsálemben, a pálmavasárnapot követő héten pedig általános, rabszolgákra is vonatkozó munkaszünet volt érvényben.

Az ünnep az egyre népszerűbbé váló szentföldi zarándoklatok révén a 8. századra terjedt el Európában, mivel azonban a Mediterráneumtól északra a pálma nem igazán honos, az idők során hazánkban, valamint cseh, szlovák, szlovén, bulgár, örmény területeken „virágvasárnapnak”, Angliában „tiszafavasárnapnak” (Yew Sunday) vagy „ágvasárnapnak” (Branch Sunday), Görögországban pedig „babérvasárnapnak” nevezték el, attól függően, milyen friss, helyi növény állt rendelkezésre. Később persze a nevek keveredtek, egymással párhuzamosan több verzió használatos máig, pl. Nagy-Britanniában.

Sok más ünnephez hasonlóan virágvasárnap is összefonódott a kereszténység előtti télűző, tavaszköszöntő rítusokkal. Litvániában például, ahol a kereszténység kontinensünkön utolsóként, csupán a 14. században vált hivatalos vallássá, az ünnep alkalmából lucfenyőágakat díszítenek fel színes tavaszi virágokkal, ez a „verba”, és tartja magát a szokás, hogy akit verbával csapkodnak meg, az egész évben egészséges lesz. Nálunk a legnépszerűbb virágvasárnapi szokások közé tartozik a barkaszentelés, a kiszehajtás és a verba-hagyományhoz hasonló villőzés, utóbbi gyerekdalként ismert rigmusa a „Bújj, bújj, zöld ág”.

A villő maga egy változó méretű gally vagy ág, amit virágvasárnapkor – különösen palóc falvakban – feldíszítettek, csoportosan körbehordoztak és egymást (de főleg a lányokat) megcsapkodták vele, egészséget, termékenységet kívánva. A kiszehajtás pedig a villőzés előtt vagy után tartott esemény, melynek keretében a falu lányai egy kisze, kice, kiszőce, banya, stb. névre hallgató szalma- vagy fabábut farsangkor férjhezment társaiktól kölcsönkért menyecskeruhába öltöztettek, körbevitték, majd egy pataknál vagy folyónál levetkőztették, a szalmát pedig szétszedték és énekelve a vízbe dobták. Fontos volt, hogy a szalmacsomók merre veszik az irányt, ugyanis úgy hitték, hogy akié elúszik a vízen, még abban az évben férjhez megy, akié viszont a part felé sodródik, hajadonként várandós lesz. Érdekesség, hogy a kiszebábut szlovák, morva, cseh, lengyel területeken „halálnak”, az eseményt pedig „halálkihordásnak” hívták, mivel a hagyomány szerint a bábu elúsztatásával vagy elégetésével nemcsak a téltől, hanem a betegségtől és a haláltól is megszabadul a közösség. Hazánkban, a kereszténységgel fuzionálva végül a virágvasárnapi liturgia része lett a barkaszentelés, mely során az ünneplők a templomon kívül találkoznak és a megáldott barkaágakkal érkeznek a Jézus jeruzsálemi bevonulását és passióját hirdető misére.

Virágvasárnap gasztronómiája klímától, kultúrától és a kora tavaszi alapanyagok elérhetőségétől is függ, sok helyen, pl. Görög- és Olaszországban hús- és tejmentes fogások: tészták (paradicsomos metélt pirított morzsával és magvakkal), a kereszténységet szimbolizáló halak (bő olajban sült tőkehal: bakaliaros tiganitos), sárgaborsó-leves (Észak-Angliában és Skóciában, a böjt alatt vezeklésként a cipőbe tett kemény borsószemekre utalva), valamint egyes országokban pálmaszív-saláta (a pálma friss hajtásából készült ínyencség) szerepelnek az étlapon. Van azonban a pálma-napi kulináriának egy központi eleme: a zamatos, vitaminokban, tápanyagokban gazdag füge. Egy történet szerint ugyanis, mielőtt elindult volna Jeruzsálembe, Jézus betániai szállásán megátkozott egy fügefát, mivel a gyönyörű, dús levelű növény csalódást okozva nem termett gyümölcsöt, amivel éhségét csillapíthatta volna. Jeruzsálembe érve azonban evett fügét, és ahogy a legenda terjedt, virágvasárnap a fügegasztró napjává vált. Az alábbi, puritánnak épp nem mondható fügetorta méltó nyitánya a tavasznak és remélhetőleg egy egészségesebb, boldogabb évnek – a böjti diéta miatt aggódókat pedig vigasztalja a tudat, hogy a fügefa levelének teája állítólag igen hatásos vércukor- és étvágyszabályzó, így ha biztosra akarunk menni, beszerezhetjük a süti  hozzávalói mellé.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Muskotályos-mascarponés fügetorta

Tipp: aszalt füge hiányában aranymazsolával is készíthető

Szűzen: alkoholmentes verziókhoz bor helyett használjunk gyümölcsteát vagy gyümölcslevet

Hozzávalók:

Elkészítés:

  1. Az aszalt gyümölcsöt áztassuk a borba pár órára vagy akár 1 éjszakára.
  2. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzunk, lisztezzünk ki egy kb. 25 cm átmérőjű sütőformát.
  3. Üssük a tojásokat mély tálba és a cukorral, sóval, vaníliával keverjük sima, krémesre. Közben reszeljük bele a citromhéjat is.
  4. Folyamatos keverés közben, lépésről lépésre adjuk hozzá a mascarponét, az olajat (vagy vajat) és a tejet.
  5. Alacsony fokozaton keverve, kisebb adagokban szitáljuk bele a liszttel elkevert élesztőport.
  6. Öntsük a tésztát az előkészített formába.
  7. A fügét vegyük ki a borból, jól „csavarjuk” ki.
  8. A gyümölcsöt szórjuk a tésztára. (A füge maradék áztatóborát is beletehetjük a tésztába, de ez esetben adjunk hozzá +1-2 evőkanál finomlisztet, hogy ne legyen túl laza.)
  9. A torta magasságától függően süssük előmelegített sütőben 35-45 percig, szép aranyszínűre. Kivétel előtt végezzünk tűpróbát.
  10. Ha kész, kapcsoljuk le a formát, kínáljuk a virágvasárnapi fügetortát langyosan vagy teljesen kihűlve. Fenséges tavaszi ízélményeket!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ItalTipp: azzal a fehérborral kínáljuk, amiben a fügét áztattuk, ill. a muskotályos pezsgő vagy egy könnyű, gyümölcsös prosecco is remek választás.

DekorTipp: a torta igen látványos friss, hosszú, zöld levelekkel borított tálon tálalva, 1-2 evőkanál pirított mandulával vagy pisztáciával meghintve.

Még több gasztrokuriózumra vágysz? Fedezd fel a túró mágikus oldalát>>

Gondoltad volna? Júdás is otthonosan mozog a konyhában>>